Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

164 Saját tőke értékének kiszámítása. Alaptőke befizetett s be nem fizetett része a mérlegben. A saját tőke értékének kiszámításánál az alaptőkét az alapszabályokban meghatározott teljes összegével, nem pedig a tényleg befizetett összeggel kell számba venni. Indokok: Az 1940:VII. t. c. 19. §-ának (2) bekezdése a saját tőke szempontjából figyelembe jövő alaptőkére nézve nem tesz megkülönböztetést abban a tekintetben, hogy az be van-e fizetve, vagy sem. E törvényhely a továbbiakban ugyan kimondja, hogy a saját tőkét az adókivetés alapjául szolgáló évi mérlegben szereplő összeggel kell számításba venni, de ez a szabály természetszerűleg arra az esetre vonatkozik, amikor a mérlegben szereplő Összeg a tényleges állapotot híven feltünteti. Nem vitás, hogy panaszos vállalatnak az alapszabályokban meghatározott alaptőkéje 160.000 P. A mérleg ezzel szemben alaptőkeként csak a befizetett 48.000 pengőt tünteti fel, holott figyelemmel arra, hogy a részvényjegyzés aláírásával a Kereskedelmi Törvény 150. §-a értelmében az alaptőke biztosítottnak tekintendő, mindaddig, míg annak leszállítása a közgyűlés által el nem határoztatott, a szabályoknak megfelelő könyvelés mellett ,a mérleg teheroldalán az alapszabályok szerinti 160.000 pengő részvénytőke, a vagyonoldalán pedig az alaptőke be nem fizetett része, mint a részvényesekkel szemben fennálló követelés kell szerepeljen. (Közigazgatási bíróság 13.253/1942. p.) Nyitóleltár és záróleltár értéke. A vállalat üzleti számadásának rendje és folytonossága szükségessé teszi, hogy minden egyes üzletév nyitóleltárának értéke pontosan egyezzék a közvetlenül megelőző üzletév záróleltárának értékével. (Közigazgatási bíróság 12.233/1942. P.) Vagyontárgyak értéke a mérlegben. A mérleg valódisága megköveteli, hogy a társaság vagyontárgyainak értékét a mérleg vagyonként feltüntesse. Közömbös, hogy az egyes vagyontárgyakat a mérleg milyen összefoglaló cím alatt tünteti fel. A K. T. 199. § a, de az alperesi alapszabályok sem foglalnak magukban olyan szabályt, amely kötelezően meghatározná, hogy az ilyen vagyontételek milyen címen veendők fel a mérlegbe. Az tehát, hogy a két alperesi leányvállalat egyike más címen szerepel a mérleg vagyonoldalán, mint a másik, sem törvénybe, sem az alperesi alapszabályokba nem ütközik és ezért ezen a címen az alperes vonatkozó közgvűlési határozata megsemmisítésének helye nincsen. (Kúria P. IV. 2807/1940.)