Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

127 vagyona csökkeni, a jogosulatlanul felvett összegek erejéig tehát fennáll azoknak az alpereseknek felelőssége, akik a szóbaaforgo összegeket felvettek, továbbá a/oké is. akik ezek felvételéről tudtak, vagy rendes kereskedői gondosság kifejtése esetén erről tudomást szerezhettek, és pedig tekintet nélkül a felvett összegek nagyságára és arra, hogy befolyással volt-e az okozott kár a cég összeomlására. A fellebbezési bíróságnak ezzel ellentétes jogi álláspontja téves. Az a támadás, hogy egyes csődhitelezők javára hozott marasztaló ítélet Folytán kétszeri fizetés veszélye fenyegeti az alpereseket, alapnélküli. A esődhiíelezőknek ama többletkövetelése erejéig ugyanis, amely a tömegből esetleg nem kerül ki, minden körülmények között fennáll az alperesek felelőssége, viszont a tömegből az alperesek által kielégített csődhitelezőkre eső összegek a fizető alpereseket illetik, mert az általuk kielégített csődhitelezőknek a csődben bejelentett követelésük alapján érvényesíthető ieénvei törvénvi engedmény alapján a fizető alperesekre szállnak át. (Kúria P. ÍV. 618/943.) Kártérítési igény az igazgatóság tagjával szemben. Közgyűlési meghatalmazottak. A K. T. 189. §. második bekezdése értelmében az igazgatósásé got terhelő felelősség általában a károsulttal szemben áll fenn, következőleg a részvénytársaság igazgatósági tagjának kártokozó ténye esetén maga a részvénytársaság is mint károsult felléphet az igazgatósági tag ellen. Kitűnik e jogi felfogás helyessége a K. T. 197. §-ából is. amely a részvénytársasággal szemben fennálló, az igazgatóságot terhelő kártérítő felelősségről rendelkezik, de fennáll ez a felelősség az általános magánjognak a megbízás és a kártérítésre vonatkozó általános jogszabályai alapján is. Ezért helyes a fellebbezési bíróságnak az elsőbíróság ítéletéből átvett az a jogi álláspontja, hogy a felperességi jog hiányára alapított támadás helyt nem álló. Á K. T. 197. §-ának a közgyűlési meghatalmazottak választására vonatkozó rendelkezése abban az esetben van helyén, amidőn a részvénytársaság nem ,az egyes igazgatósági tag, hanem az egész igazgatóság ellen lép fel keresettel, amikor tehát a társaságnak nincs oly törvényes szerve, amely az igazgatóság ellen felléphetne és így a közgyűlés által választott meghatalmazottaknak kell a társaságot képviselni. Az adott esetben azonban a felperes kártérítési követelését nem az igazgatóság, hanem csupán egyik igazgatósági tag, az alperes ellen kívánja érvényesíteni, tehát a K. T. 197. §-ára alapított, közgyűlési meghatalmazottak választásának hiányára vonatkozó támadásnak alapja nincs. Ugyancsak alaptalan az a további felülvizsgálati panasz is, hogy az adott esetben azért is külön meghatalmazottaknak kellett volna a részvénytársaságot képviselni, meri a felperes többi igazgatósági tagja is felelős az alperes kereset alapjává tett eljárásáért s ezért valamennyi igazgatósági tag lett volna közgyűlési mégha-