Sándorfy Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1940-1947. II. pótfüzet „A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930.” című műhöz (Budapest, [1948])

10 követség által kiállított védő útlevelet és a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (röviden Keok) mint közhatóság által hivatalos hatáskörén belül kiállított és ekként a Pp. 315. §-a sze­rint közokiratnak minősülő tanúsítványt. Nem vitás, hogy az alpe­resnek ezeknek az okiratoknak felmutatása alkalmával sem a fel­peres svéd állampolgárságát, sem a viszonosság fennállását nem vonta kétségbe. Ez okból helyes a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy az alperes most utólag nem hivatkozhat siker­rel arra, hogy a f elperes a vagyoni korlátozás alól való mentesség­nek hivatkozott előfeltételeit a részvények kiadása iránti kérelem előterjesztése alkalmával nem igazolta megfelelően. Egyébként a Kúria jogi meggyőződése szerint az alperesnek az az álláspontja, hogy a svéd állampolgárság igazolására csak a Keok által a va­gyoni korlátozás alóli mentesség igazolása céljára kiállított és az alperes által csatolt véghatározattal azonos szövegű tanúsítvány lett volna alkalmas, nem helytálló, mert egyrészt a véghatározatot sem vagyoni korlátozás alóli mentesség igazolása céljára állította ki a Keok, másrészt az 1730/1944^ M. E. sz. rendelet a külföldi ál­lampolgárság igazolása céljára a Keok által az illetékes külképvise­leti hatóság megkeresése alapján kiállított tanúsítványt kíván meg, e feltételnek pedig a csatolt tanúsítvány megfelel, amennyi­ben a tanúsítványban — amint azt annak szövegéből a Kúria meg­állapítja — a Keok a svéd követség, tehát az arra illetékes külkép­viseleti hatóság megkeresése alapján igazolta a felperes svéd állam­polgárságát. A kifejtettekből következik, hogy abban a kérdésben, vájjon az alperest terheli-e késedelem a felperesi részvények ki­adása, vagyis a teljesítés tekintetében, kizárólag az a döntő, hogy jogszerűen tehette-e függővé az alperes a részvények kiszolgáltatá­sát előbb a pénzügyigazgatóság engedélyétől, utúbb pedig a pénz­ügyminisztérium utasításától. Amennyiben az alperesnek ez az el­járása jogellenes volt, úgy a késedélem az alperes hibájából állott be. Már pedig jogszabály, hogy ha a késedelem az adós hibájából állott be, a késedelem ideje alatt az adós felel a véletlenért is, amely a szolgáltatást lehetetlenné teszi, kivéve, ha a kár kellő idő­ben végbement teljesítés esetében is bekövetkezett volna. Figye­lemmel arra, hogy az 1600/1944. M. E, sz. rendelet 1. §-ának (1) be­kezdése szerint a felperes köteles volt a per tárgyát tevő érték­papírokat mint zsidó vagyont a lakóhelye szerint illetékes pénz­ügyigazgatóságnál bejelenteni és a rendelet 4. §-ának (2) bekez­dése értelmében az alperest értesíteni tartozott, hogy a nála letét­ben lévő értékpapirjai a hivatkozott rendelet hatálya alá esnek, a rendelet 1. §-ának (6) bekezdése szerint pedig a bejelentendő zsi­dóvagyont a rendelet hatályba lépésétől kezdve sem elidegeníteni, sem elzálogosítani nem lehetett, az tehát a rendelet hatályánál fogva a kincstár javára zárolva lett, a Kúria jogi meggyőződése szerint az alperesi pénzintézet abban az esetben, ha a kereseti ér­tékpapírok mint zsidó vagyon a pénzügyi hatóságnál be lettek jelentve, nem járt el jogellenesen és így nem esett késedelembe az által, hogy a kincstár javára zárolt és a pénzügyigazgatóság által

Next

/
Oldalképek
Tartalom