Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

205 mas, de a törvényhozó a megfelelő módosító intézkedéssel késik, — a bírói gyakorlat feladata a törvény magyarázata által azt a változott viszonyok között is úgy alkalmazni, hogy a feladatának megfelelhessen. A háború után megváltozott viszonyok között a k. T. azon álláspontja, hogy az igaz­gatóság és felügyelőbizottság szenvedő választóképességére nézve tiltó szabá­lyokat nem állított fel és e tekintetben az alapszabályoknak teljes szabad­ságot engedett, a hatóságok ellenőrzési jogát és a társasággal érintkezésbe jövő harmadik személyek jogos érdekét veszélyezteti, mert ha az igazgatóság és felügyelőbizottság csak külföldi honosokból áll, a hatóságok a törvény­nek az igazgatóság és felügyelöbizottság felelősségére megállapított szabá­lyainak a mai viszonyok között nem tudnának vagy csak nagy nehézségek árán érvényt szerezni. Amennyiben tehát az igazgatóság és felügyelőbizott­ság tagjai között nincs legalább egy olyan személy, aki nem csupán a köny­nyen változtatható lakhely által van kötve a magyar törvények érvényességi területéhez, hanem akinek a magyar állam kötelékébe való tartozandósága is biztosíték arra nézve, hogy a hazai törvények ismeretében a társaságot nem fogja vezetés nélkül hagyni, a hatóságok a társasággal szemben nem tudnák a törvényes felügyeletet hathatósan teljesíteni. A külföldi tőkének a hazai közgazdaságban való óhajtott elhelyezkedése nem indok arra, hogy a bíróság a hatóságokat az ellenőrzés lehetőségétől megfossza és hogy a társasággal érintkezésbe lépettek érdekeinek hathatós védelméről már elő­zetesen lemondjon. Ezek alapján a kir. ítélőtábla álláspontja szerint a kir. törvényszék­nek az a gyakorlata, hogy az igazgatóság és felügyelőbizottság nem áll­hat csupa külföldi honosokból, a jelen viszonyok között a K. T. érvénye szempontjából indokolt. (Bp. T. 12713 1928.) \ égrehajtóbizottság taglétszáma és díjazása. Alapszabályok hivatalból, utólag való felülvizsgálata. A kir. törvényszék felhívja a társaságot igazgatósága útján, hogy az 5o. sorsz. végzésben foglalt meghagyásoknak a legközelebbi rendes közgyűlésen tegyen eleget, ellenesetben a céget a 68.300/1914- !• M. sz. rend. 32. §-a alapján hivatalból törölni fogja. Indokolás : A kir. tör­vényszék álláspontja szerint az 5o. sorszámú végzésben kifogásolt alap­szabálybeli rendelkezések a K. T. kötelező rendelkezéseit az alább kifejtet­tek szerint sértik. Ez esetben pedig a 68300/1914- I« M. számú rendelet 32. §-ában meghatározott felhívásnak van helye, tekintet nélkül arra, hogy ez a végzés, amelynek alapján a kifogásolt alapszabályok bejegyeztettek, jogerőre emelkedett-e. E rendelkezés tehát a cégügyekben a jogerősség elvét áttöri. Az alapszabályok 26. §. második bekezdéséhez : A gyakor­lat megengedi ugyan, hogy az igazgatóság saját kebeléből végrehajtó-bi­zottságot válasszon és egyes tagjait külön hatáskörrel bízza meg, ez eset­ben azonban gondoskodnia kell az alapszabályoknak arról, hogy a végrehaj­tó bizottság és a külön hatáskörrel megbízott igazgatósági tagok együt­tesen az igazgatóságon belül tagjainak számánál fogva többséget ne alkot­hassanak, mert ellenkező esetben a végrehajtó bizottság és a külön hatás­körű igazgatósági tagok együttesen saját ténykedésük felülbírálásánál az igazgatóságot törvényen alapuló hatáskörének (K. T. 182. §.) kifejtésé­ben gátolnák. E §-ban foglalt az a rendelkezés, hogy az igazgatóság a kebeléből kiküldött végrehajtó bizottság tagjai és különhatáskörrel meg­bízott tagjai részére jogosult díjazást megállapítani, azért sérti a törvényt, mert a K. T. 182. §. helyes értelme szerint az igazgatóság a saját maga, vagy egyes tagjai díjazását meg nem állapíthatja még akkor sem, ha az

Next

/
Oldalképek
Tartalom