Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

187 Ez a jogi felfogás azonban nem alkalmazható arra az esetre, ami­dőn — amiként a felfolyamodásból az adott esetre vonatkozóan megálla­pítható — a rt. alapszabályszerű vállalata életképtelenné lett s amidőn a részvényesek — vagy esetleg bekapcsolódó uj érdekeltség — az életképte­lenné vált részvénytársaság formáját akarják felhasználni az eddigi üzlet­körrel össze nem férő teljesen más irányú üzleti vállalkozásra. Az üzletkörnek ily jelentőségű módosítása a részvényesek összessé­gének egyhangú szavazatával sem történhetik, mert a társaság eredeti üz­letkörének folytatásával nyilván össze nem férő új üzleti vállalat alapítása csak az új társaságok megalakulásának feltételeit szabályozó jogszabályok szerint alakítandó uj társasági alakulat tárgya lehet. (Bp. T. 12403/1928.) Olajipari üzletkör kiterjesztése útépítésre. Az állandó bírói gyakorlat értelmében valamennyi részvényes bele­egyezése esetében a rt. a vállalat tárgyát más, eddig nem űzött üzletágra is kiterjesztheti, mert az egész alaptőkét képviselő részvényesek összessége az új üzletággal járó kockázatot szabadon vállalhatja s a K. T. 179. §-ának utolsó bekezdésében foglalt tilalom ily esetre nyilván nem vonatkoztatható. Az iratok szerint a felfolyamodó rt. tényleg működik és részvé­nyeinek összessége egyhangúlag határozta el azt, hogy az olaj- és vegy­ipari gyártmányok előállítására és forgalomba hozatalára terjedő eddigi üzletkörét útépítési és hasonló vállalatokra is kiterjeszti, mely határozata senki érdekének sérelmével nem jár. Ily körülmények között az állandó bírói gyakorlat álláspontját kö­vetve, az üzletkörre vonatkozó alapszabály-módosító végzést meg kellett változtatni és a megsemmisítés hatályon kívül helyezése mellett az első­bíróságot a bejegyzés tárgyában szükséges intézkedések megtételére kel­lett utasítani. (Bp. T. 2619/1929.) Vállalat tárgyánál* módosítása s határai. Nem fogadhatta el a kir. törvényszék felperes azon okfejtését, hogy a cégbíróságnak nincs joga megkülönböztetést tenni a tervezet rendelkezései között abból a szempontból, hogy lényeges vagy nem lényeges rendelkezé­sek-e, mert az állandó bírói joggyakorlat alapján a cégbíróság igen gyak­ran és állandóan felülbírálja és megkülönbözteti a tervezetből átvett ren­delkezéseket ezen szempontból, sőt nemcsak a különböző rendelkezéseket, hanem a tervezetnek a vállalat tárgyára vonatkozó rendelkezéseit külön is. Való azonban, hogy a bírói joggyakorlat a vállalat tárgyára vonatkozó nem lényeges módosításokkor is, amit a K. T. 179. §-ának utolsó bekezdése ellenére lehetségesnek és érvényesnek tart, az összes részvényesek hozzájá­rulását követeli meg, de a bírói joggyakorlat általában csak a vállalat tárgyának kiterjesztését és változtatását veszi figyelembe, miután az alap­szabályok módosítása csak az esetben szükséges, ellenben nem vizsgálja a cégbíróság azt, hogy a rt. a kijelölt tárgykörben működését valamennyi megengedett üzletkörre kiterjeszti-e, vagy időnként csak az egyik vagy másik üzletkörben fejt-e ki működést, szóval a bírói joggyakorlat a vál­lalat kijelölt tárgyát oly korlátnak tekinti, amelyen túl a társaság működé­sét ki nem terjesztheti, de amelyen belül szabadon működhetik és oly jog­gyakorlat, amely a rt.-ot arra kötelezné, hogy a kijelölt tárgykört működé­sében állandóan kitöltse, a bíróság előtt nem ismeretes. Általánosságban valamely cég átvételének vagy helyhez kötött vagyon­tárgy átvételének a vállalat tárgyaként való megjelölése a tervezett cégszöveg

Next

/
Oldalképek
Tartalom