Sándorfi Kamill (szerk.): A részvényjog bírói gyakorlata, 1876-1930 (Budapest, 1930)

5 a szövetkezet közgyűlése többségi határozattal. A K. T.-nek a szövetkezeti tagok egymásközti és harmadik személyek irányábani felelősségéről szóló rendelkezései már magukban véve indokolják annak a felfogásnak a helyességét, hogy a szövetkezet közgyűlésén a tagok többsége, a szövetkezet tartamának lejártával, a szövetkezet további fennállását nem határozhatja el ; vagyis hogy a szövetkezet közgyűlésén a tagok többsége nem kényszerítheti a kisebbséget arra, hogy a feloszlás helyett a szövetkezet működésének folytatásába belenyugodjék. A szövetkezeti tag ugyanis, feloszlás esetében, a K. T. 252. §-a szerint a szövetkezetnek a tartozások kielégítése után fennmaradó egész vagyonának az alapszabályok szerint ő reá eső részére tarthat igényt, amelyben kilépés esetében azért nem részesedhetnék, mert a K. T. 237. §-a szerint a kivált tagoknál csak a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reájuk eső üzletrészekhez van igényük, de nem tarthatnak igényt a szövetkezetnek tartaléktőkéjére és más vagyonára. Ha tehát a szövetkezeti tagoknak a közgyűlésen jelen volt többsége, a kisebbséget kötelező hatállyal elhatározhatná a szövetkezetnek a K. T. 2/Í7. §-a szerint köteles feloszlása helyett annak továbbra is fennállását, akkor az abbeli határozat azt is maga után vonná, hogy a szövetkezetben továbbra is benn maradni nem kívánó tagok a t. 2Ö2. §-a alapján szerzett joguktól megfosztva, kénytelenek volnának azzal a vagyonilletménnyel megelégedni, amelyet a törvény 287. §-a a szövetkezet tartama alatt kivált tagoknak biztosít. Felperes keresetének azonban a fennállási időtartam meg nem engedeti meghosszabbítása tárgyában hozott közgyűlési határozat megsemmisítése tekintetében még abban az esetben is jogos alapja volna, ha az a felfogás meg nem állhatna, hogy a szövetkezetnek alapszabályilag meghatározott tartama közgyűlési határozattal, az ahhoz hozzá nem járult tagokra is kötelező hatállyal, semmi körülmények között meg nem hosszabbítható. Ugyanis kétségtelen az, hogy a K. T. 2/io. §-a értelmében a szövetkezetekre is alkalmazandó 179. §. utolsó bekezdésében foglalt rendelkezés szerint azokat az intézkedéseket, melyek az alapszabályokba a tervezetből vétettek át, a K. T.-ben megjelölt eseteken kívül közgyűlési határozattal sem lehet módosítani. A jelen eset megbírálása szempontjából kérdés tárgyát kell hogy képezze az, hogy azért, mert a K. T. tizedik címében a rt. megalakulásánál a 15o. §-ban kötelezőleg előírt tervezetnek az aláírási ívbe való felvétele nnicsen a szövetkezetekre is kiterjesztve, kell-e és lehet-e annak a körülménynek, a szövetkezetekre is kiterjesztett 179. §. fentidézett rendelkezése szempontjából hatályt tulajdonítani, ha a szövetkezet alapítói, bár arra törvény szerint kötelezve nem voltak, felvették az aláírási ívben a társaság tervezetét és így egyebek között a szövetkezet tervezett fennállásának időtartamát is ? Minthogy az aláírási ív a megalakulandó szövetkezet és az aláíró között épúgy szabályozza a jogviszonyt, mint a rt.-nál a részvényaláíró és a megalakulandó rt. között, ós minthogy a K. T. 179. §. fentidézett rendelkezésének célja épen az, hogy a szerződés jellegével bíró aláírási ívnek kikötései utóbb a társaság közgyűlése által a többségnek határozatával a hozzá nem járult kisebbségre is kötelezően meg ne változtassanak, és ennek folytán a határozathoz hozzá nem járult tagnak, mint szerződő félnek, esetleg már szerzett jogai ne érintessenek, — nem forog fenn semmi ok, hogy a K. T.-nek a kisebbség védelmére megalkotott rendelkezése ne nyerjen alkalmazást a szövetkezetnél is oly esetben, amelyben az alapítók, habár erre törvény szerint kötelezve nem voltak, a tervezetet felvették az aláírási ívbe. Az 531/1909. sz. indokolása: A felperesnek a megtámadott ha-