Zöldy Miklós - Zalán Kornél - Lee Tibor (szerk.): A Kúria büntetőjogi gyakorlata. Teljes ülési határozataiban, döntvényeiben, jogegységi és egyéb elvi határozataiban (Budapest, 1948)

D. 42. HATÁROZAT. A hatóság által kibocsátott élelmiszer jegyet és általában a közellátást célzó hatósági jegyet, amely birtokosának arra ad jogot, hogy annak ellenében olyan közszükségleti cikket, amelynek szabad forgalma korlátozva van, a hatóság által megállapított mennyiségben és áron vásárolhasson, a Btk. 462. és 463. §-ának alkalmazása szempontjából pénzértékkel bíró tárgynak kell tekinteni. INDOKOLÁS. I. A Kúriának a Büntetőjogi Határozatok Tára VI. kötetébe 638. szám alatt fölvett B. III. 377/1920. számú ítéletének alapjául szolgált tényállás szerint a vádlott, mint községi szolga, a községi bírótól ki nem töltött cukorjegyürlapokat vett át azzal a rendeltetéssel, hogy ha az egyes jogosultak jelentkeznek, azok nevére esetről-esetre állítsa ki és adja ki az űrlapokat. Minthogy a jogosultak közül néhányan nem jelentkeztek, több űrlap visszamaradt. A vádlott ezek közül három darabot a saját nevére kiállítva, azok bemutatása mellett körülbelül 3 kg cukrot vásárolt a családja használatára. A Kúria a vádlottat bűnösnek mondotta' ki a Btk. 355. §-ában ütköző és a 356. § szerint minősülő sikkasztás vétségében. Álláspontja értelmében a Btk. 462. §-a pénznek, vagy pénzértékkel bíró más tárgynak elsikkasztását kívánja meg; márpedig a cukorjegynek pénzben kifejezhető értéke nincs, az közforgalom tárgya nem lehet, sőt annak más személyre való átruházása tiltva van. De mivel a cukorjegynek közélelmezési szempontból nagy fontosságú használati értéke van és így az alkalmas tárgya a tulajdonnak, az úgy lopásnak, mint sikkasztásnak tárgya lehet; érért a vádlott cselekményében a Btk. 355. §-ába ütköző és a 356. § szerint minősülő sikkasztás tényálladéka ismerhető fel. II. A budapesti büntetőtörvényszék öttagú külön tanácsa. Bgy. VI. 11.548^1942/7. számú ítéletével a vádlottá^