Zöldy Miklós - Zalán Kornél - Lee Tibor (szerk.): A Kúria büntetőjogi gyakorlata. Teljes ülési határozataiban, döntvényeiben, jogegységi és egyéb elvi határozataiban (Budapest, 1948)

9 bíró igénybevétele károsan befolyásolja a rendes ügyek elintézését, nehézkessé teszi a döntvényalkotás folyamat.it, de rendszerint nem is nyújt megnyugtatóbb biztosítékot a helyes és körültekintő döntés szempontjából, mint kisebb számú, különleges jártasságú, kiválasztott ítélőbíró rész vétele. A legnagyobb fogyatkozás azonban a döntvény kötelező erejének hiánya volt. Amint azt az 1912:LIV. törvénycikk javaslatának miniszteri indokolása találóan megállapítja: a döntvény éppen az alsóbíróságokat nem kötelezte, holott az egyöntetűség hiányának veszélye épp itt a legnagyobb. A kötelező hatály ellen felhozható kifogásokat, hogy t. i. az sérti a bírói függetlenséget és megbénítja a jogélet fejlődését, az említett miniszteri indokolás igen meggyő zöen cáfolja meg. Ha a döntvény sértené az ítélőbíró függetlenségét, akkor a Kúrián sem lehetne döntvényt alkotni, mert elvégre a Kúria bírájának függetlensége sem lehet kisebb, mint a törvényszék vagy a járásbíróság bírájáé. Ami pedig a másik érvet illeti, amelyre a kötelező hatály kiterjesztése ellen hivatkoztak, hogy t. i. megköti a jogéletet és akadályozza a jog szabad fejlődését: ezt a szempontot a törvényalkotás ellen is fel lehetne hozni. Miként a jogszolgáltatás egyöntetűsége és a jogállapot biztosítása megkívánja a jogviszonyoknak törvénnyel szabályozását, éppúgy szükségessé teszi a döntvényalkotási jogot is. De különben is gondoskodni lehet arról, hogy a teljes ülési határozat ne kösse meg a jogfejlődést. Végül hiánya volt jogunknak, hogy a Kúria által az 1881 :XIX. tc. 4. §-a és az 1907:XVIII. tc. 3. §-a alapján hozott teljes ülési megállapodás, illetőleg határozat megváltoztatására nézve semmiféle rendelkezést nem tartalmazott: csupán az ítélőtáblák döntvényei kapcsán mondta ki az 1890:XXV. tc. 13. §-a az újabb teljes ülési megállapodással való megváltoztatás lehetőségét. 4. Mindezeket a hiányokat megszünteti az 1912: LIV. törvénycikk ÍPpé.), amely a döntvényjogot a most kiemelt szempontoknak megfelelően, kimerítően szabályozza. A döntvényt ez a törvény jogegységi, illetőleg teljes ülési határozatnak nevezi a szerint, amint azt a jogegvségi tanács vagy pedig — korábbi döntvénytől való eltérés esetén — a teljes ülés hozta. A „jogegységi határozat" elneve-