Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

94 Anyagi jog. A m. kir. Kúria adócsalás vétsége miatt T. J. ellen indított bűnügyet, amelyben a sz.—i kir. törvényszék 1926. évi február hó 10. napján B. 7292/5—1925 szám alatt, a sz.—i kir. ítélőtábla pedig a vádlottnak fellebbezésére 1927. évi január hó 11. napján B. 695'13—1926. szám alatt ítéletet hozott, a közvádló részéről használt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a kir. főügyész semmiségi panasza folytán a kir. ítélőtábla ítéletét a Bp. 385. §. \.a) pontjában meghatározott semmiségi okból a Bpn. 33. §-ának első bekezdése értelmében megsemmisíti, T. J. vádlottat bűnösnek mondja ki az 1921 : XXXIX. t.-c. 64. §-ának 1. bekezdésébe és 2. bekezdésének 1. pontjába ütköző s az 1920 : XXXII. t.-c. 3. §-ának 1. bekezdése szerint minősülő adócsalás vétségében, amelyet úgy követett el, hogy abból a célból, hogy az 1921 : XXXIX. t.-c. III. fejezete alapján járó általános forgalmiadó alól egészen mentesüljön, a hivatkozott t.-c. 64. §. 2. bekezdésének 1. pontja által tiltott s az általános forgalmi adó megrövidítésére alkalmas azt a cselekményt követte el szándékosan, hogy M.-on 1924. június 1-től 1925. március 12-ig terjedő idő alatt az ácsipari tevékenységéből származott 3.720 pengő (46,500.000 korona) általános forgalmiadó alá eső üzleti bevételéről az adónak bélyegben való lerovása céljából vezetendő volt feljegyzést, az előírt idő alatt egyáltalában nem készített, így abból ezeket a fizetéseket szándékosan kihagyta, s ez által az adót 111 P 60 fillérrel (1,395.000 koronával) megrövidítette; ezért őt stb. Indokolás: A kir. ítélőtábla ítélete ellen a kir. főügyész jelentett be semmiségi panaszt a vádlott terhére a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján. A koronaügyész ezt a semmiségi panaszt 260/1928. kor. ü. sz. nyilatkozatában fenntartotta. A m. kir. Kúria a panaszt alaposnak találta. A kir. ítélőtábla ugyanis a vádlottat azért mentette fel az ellene emelt vád alól, mert a vádlott üzleti könyveket nem vezetett, ez a cselekménye pedig az 1921 : XXXIX. t.-c. 64. §. 2. bekezdésének 3. pontja alá vonható adócsalás vétségét csak abban az esetben merítené ki, ha az üzleti könyvek nem vezetése által elkövetett szabálytalanság miatt a hivatkozott t.-c. 65. §-a alapján