Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyági jog. 77 vonható a Bv. 16. §-ának rendelkezése alá, ha a kifejezés használatára a való tény kellő alapot nyújt. Más szóval, ha a kifejezésben foglalt sértés nem súlyosabb, mint a valónak bizonyult tény diffamáló volta, tehát a megsértett személy erkölcsi értéke szempontjából a tény és a használt kifejezés egyenlő súlyú. A kir. törvényszék ítéletének indoklásában arra utal, hogy az általános társadalmi felfogás szerint a kaszinói egyesületek hivatva vannak bíráskodást gyakorolni tagjaik erkölcsi integritása felett és hogy a kizárás ténye az uralkodó társadalmi felfogás szerint az illető tagra nézve egyenlő a társadalmi lehetetlenüléssel és erkölcsi megsemmisüléssel. Ezt az indokolást a kir. Kúria semmiesetre sem teheti magáévá. Nincs elfogadható alapja annak a megállapításnak, hogy a társadalmi közfelfogás általánosan ilyen jelentőséget tulajdonítana a kaszinói választmányi határozatoknak és ahhoz ilyen súlyos konzekvenciákat fűzne. De ettől eltekintve, legyen a társadalmi felfogás bármilyen a kaszinói határozatokkal szemben, a büntetőbíróság ítéletének indokolását ügydöntő kérdésben arra nem alapíthatja. A büntetőbíróság semmiféle társadalmi fórum határozatát nem ismerheti el olyan döntő hatályúnak, hogy abból magából feltétlenül valakinek erkölcsi megsemmisülésére szabadna következtetni. A kaszinói választmányok határozatát sem fogadhatja el tehát a bíróság oly meggyőző bizonyítéknak, amelyre csak egyszerűen utalni kell, amidőn valakire az erkölcsi megsemmisülés bélyegét akarják rásütni. És pedig annál kevésbbé, mert a kaszinóból való kizárás okául az is szolgálhat, hogy a kaszinó rendjét az illető tag súlyosan megsértette, ami pedig semmi összefüggésben nincs az erkölcsi integritással. Igaz, hogy az elsőfokú bíróság tényként azt is megállapította, hogy a 1.—i kaszinó fentemlített határozatának indokául a főmagánvádló által a H. szövetkezetnél elkövetett visszaélések szolgáltak, továbbá, hogy főmagánvádló a kizárási határozatot a kaszinó közgyűléséhez meg nem fellebbezte. Ezek a tények az említett kaszinói választmányi határozat diffamáló voltát és bizonyító erejét semmivel nem fokozzák. A főmagánvádló által állítólag elkövetett visszaélésekre a kir. törvényszék a ténymegállapítást ki nem terjesztette, ellenben tényként megállapította azt, hogy a n.—i kir. ügyészség 1926. április 18-án kelt határozatával főmagánvádlóval szemben a H. szövetkezet sérelmére elkövetett állítólagos bűncselekmények miatt a nyomozást megszün-