Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

76 Anyagi jog. alatt, a gy.—i kir. ítélőtábla pedig főmagánvádlónak fellebbezésére 1927. évi január hó 25. napján B. 2183/26—1926. szám alatt ítéletet hozott, a főmagánvádló részéről használt írásban nem indokolt semmiségi okok folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A kir. Kúria mindkét alsófokú bíróság ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott semmiségi okból megsemmisíti és dr. Zs. S. vádlottat bűnösnek mondja ki az 1914. évi XLI. t.-c. 2. §-ába ütköző és a 3. §. második bekezdésének 1. pontja szerint minősülő sajtó útján elkövetett becsületsértés vétségében azért, mert a z.—i „K" nyomdavállalatnál előállított „K. V." című hetilap 1925. évi április 18-i számában, mint a sajtótörvény 33. §-a szerinti szerző, az alábbi című cikkben: „A 1.—i kerület nemzetgyűlési képviselőjét kizárták a kaszinóból. A választmány határozatát L. I. nem fellebbezte meg." L. I. főmagánvádló ellen a következő megszégyenítő kifejezést használta: „Ennyiből áll a rövid krónika, mely egy képviselőnek, egy előtérben álló férfiúnak erkölcsi mohácsi vészéről zeng furcsa históriát." Elítéli ezért a kir. Kúria dr. Zs. S. vádlottat az 1914. évi XLI. t.-c. 4. §-ának 2. pontja alapján, a Btk. 91. §-ának alkalmazásával, a foganatbavételtől számított 8 (nyolc) napi fogházra, mint főbüntetésre és 40 pengő pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre stb. Indokolás: A kir. ítélőtábla ítélete ellen dr. L. 1. főmagánvádló semmiségi panaszt jelentett be a Bp. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a vádlott felmentése miatt. Az elsőfokú bíróság vádlottat a becsületsértés vétségének vádja alól a Bp. 326. §-ának 1. pontja alapján azért mentette fel, mert vádlott az általa bizonyított abból a tényből, hogy a 1.—i kaszinó választmánya főmagánvádlót a kaszinó tagjai sorából kizárta, kellő alappal vonta le a főmagánvádló erkölcsi mohácsi vészére vonatkozó következtetését. A kir törvényszék ítéletét helybenhagyó kir, ítélőtáblai ítélet ezt a jogi indokot némileg módosítva akként fejezte ki, hogy a vád tárgyává tett megszégyenítő kifejezés a valónak bizonyult tények csak színező és jellemző, tehát vele annyira bensőleg összefüggő része, hogy azzal jogi egységet alkotva a tény valósága bizonyításának jogi hatása arra is kiterjed. Mindkét alsófokú bíróság jogi megállapítása téves. Valamely tényre közvetlen utaló és becsületsértést magában foglaló kifejezés, a tény valósága esetén is, csak akkor