Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

66 Anyagi jog. Végül abból a körülményből, hogy ilyen ügyekben a vádat csak a kir. ügyészség képviselheti, azért nem következik az, mintha a közzététel iránti kívánalmat is csak ő terjesztheti elő, mert ez a kérelem nem tartozik a vád képviseletének fogalma alá, hanem inkább magán elégtétel jellegével bír, épen úgy, mint a St. 39. §-ában említett nem vagyoni kárért járó elégtétel, mely szintén csak a sértett fél kívánatára ítélhető meg. Mindezekre tekintettel a jogegységi tanács a 806. sz. E. H.tól eltérőleg azt találta kimondandónak, hogy az ítélet közzététele minden esetben, tehát a felhatalmazásra üldözendő rágalmazás és becsületsértés esetében is csak a sértett félnek a tárgyalás alatt előterjesztett kívánatára rendelhető el, sértett félnek ezt a kívánatát a közvádló indítványa nem pótolja. Ez a határozat nem érinti a B. H. T. I. kötetébe 50. sz. a. fölvett E. H.-ban foglalt annak a kijelentésnek a hatályát, amely szerint a közzététel elrendelését a sértettnek jogi képviselője is kérheti. 900. szám. Bv. (1914: A Bv. 18. §-ában írt rendelkezésnek a rögtönösség nem eleme. XL1. t.-c.) 1., A becsületsértés tényállítás használata által is elkövethető akkor, 3., 18. §., Bp. ha a tényállítások közmegvetésre, sem büntető, vagy fegyelmi eljárás 48. § 384— megindítására nem szolgálhatnak alapul, hanem csupán arra alkalmasak, 385. §. hogy annak, akivel szemben használtattak, társadalmi megbecsülését csökkentsék. A bűnügyi költségekre vonatkozó ítéleti rendelkezés semmiségi panasszal nem támadható meg. E. H. 1927. november 10-én B. 1.674/1927. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Kvassay Gyula kir. kúriai bíró. Koronaügyészség : Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. A m. kir Kúria sajtó útján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt dr. K. B. és dr. Sz. J. ellen indított bűnügyet, amelyben a sz.—i kir. törvényszék 1926. évi május hó 6. napján B. 143/51 —1923. sz. a., a sz.—i kir, ítélőtábla pedig főmagánvádlóknak, továbbá vádlottaknak és védőiknek fellebbezésére 1926. évi december hó 4. napján B. 1418/76—1926. szám alatt ítéletet hozott, a főmagánvádlók képviselője, továbbá ugyanazok mint védők részéről használt, írásban is indokolt semmiségi panasz folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: