Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

Anyagi jog. 51 kezéséből megállapíthatóan azon alapul, hogy a közzététel által a most nevezett vádlott azért nem követett el bűncselekményt, mivel nem a feljelentést tette közzé, amelyet nem is látott, hanem csupán azt a közlést hozta nyilvánosságra, mit informálójától hallott. Ez a panaszrész alaptalan. A másodbírói ítéletben megállapított és e helyütt kötelezően irányadó tényállás szerint kétségtelen az, hogy e vádlott tudta azt, mikép a kérdéses fegyelmi feljelentést beadták és hogy informátora ennek a feljelentésnek tartalmát közölte vele; továbbá tény az is, hogy a feljelentés tartalmát az illetékes hatóság nyilvánosságra nem hozta, sem pedig a vádlottnak a közzétételre engedelmet nem adott. A m. kir. Kúria a B. H. T. 654., 656. és 657. szám alatt felvett határozataiban ismételten kimondotta és ugyanott részletesen ki is fejtette, hogy az 1912. évi LIV. (Ppé.) t.-c. 96. §-ának szempontjából közömbös az, hogy a vádlott az általa közölt hírt milyen forrásból merítette, vagy az irat tartalmát miképen tudta meg, mert az irat közzétételének egyedüli jogalapja az illetékes hatóság engedélye és így csupán az a döntő, van-e a közlésre hatósági engedély vagy sem. Ugyanezen határozatok szerint a tiltott közlés vétségének megállapításánál nem kellék az sem, hogy az irat egész terjedelmében közöltessék, elég ha lényegében tétetik közzé, úgy, hogy kitűnik belőle az, mikép hatósági iratról van szó. Mivel pedig nem vitás az, hogy L. I. vádlott tudta azt, hogy egy fegyelmi ügyre vonatkozó és nyilvánosságra nem hozott hatósági irat tartalmát, az arra illetékes hatóság engedélye nélkül teszi közzé és magából a közlés szövegéből, jelesül annak első bekezdéséből is kitűnik az, hogy e vádlott a beadott fegyelmi feljelentés tartalmát kívánja közölni, bűnössége megállapításának nem is lehet akadálya az, hogy a fegyelmi feljelentést ő maga nem látta, hanem csupán informátora előadására támaszkodva közölte azt. Bűnösségének e részben való megállapítása tehát nem törvénysértő. L. I. vádlott és védője panaszuknak a Bp. 385. §. c), illetve B. I. vádlott és védője panaszának ugyanezen törvényszakasz 1. a) pontjára alapított részét azért használták, mert absorptió esete forog fenn. Álláspontjuk szerint ugyanis a Ppé. 96. §-ában megállapított tiltott közlés vétségéről csak az esetben lehet szó, amennyiben súlyo4*