Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

52 Anyagi jog. sabban büntetendő cselekmény nem forog fenn, márpedig a kérdéses sajtóközlemény dr. L. J.-re vonatkozó rágalmazó tényállításokat is foglalt magában, amelyek miatt L. I. vádlott már elítéltetett; így mivel a rágalmazás vétsége a tiltott közlés vétségénél súlyosabban büntetendő, ennélfogva az ugyanazon sajtóközlemény által elkövetett tiltott közlés vétsége még külön meg nem állapítható. Ehhez képest L. I. vádlott és védője panaszának a Bp. 385. §. 1. c) pontjára alapított része valójában a Bp. 385. §. 1. a) pontjára lett volna alapítandó és azt a m. kir. Kúria e törvényszakaszon alapulónak tekintette is. A panaszoknak ez a része is alaptalan. A tiltott közlés vétségének subsidiarius jellege ugyanis csupán abban az esetben bír jelentőséggel, ha maga a tiltott közlés, vagyis a tiltottan közölt irat tartalma állapít meg egyúttal más súlyosabban büntetendő cselekményt; vagyis, ha az adott esetben a L. I. vádlott terhére rótt rágalmazás vétségét a fegyelmi feljelentésben foglaltak mentenék ki. Ezt azonban a vádlottak a most elbírálás alatt álló esetben sikerrel azért nem vitathatják, mert az általok tiltottan közölt fegyelmi feljelentés, — mint azt a kir. ítélőtábla a fellebbviteli főtárgyalási jegyzőkönyv tanúsága szerint felolvasott fegyelmi feljelentés tartalmából tényként megállapította, — nem tartalmazza egyúttal a b.—i kir. törvényszék másodelnökére vonatkozó azokat a rágalmazó tényállításokat, amelyek miatt az eljárt bíróságok L. I.-nak a rágalmazás vétségében való bűnösségét megállapították. Vádlottak a Ppé. 96. §-ában foglalt vétséget már a fegyelmi feljelentés közlése által elkövették, a L. I. vádlott által a feljelentés tartalmához fűzött és a feljelentésben nem is foglalt rágalmazó tényállítások a tiltott közlésen felül álló, attól határozottan elkülöníthető olyan többletet képeznek, amelynek büntetőjogi értékelése csupán L. I.-nak a rágalmazás vétségében is bűnösnek történt kimondása által válik lehetővé. Ezek szerint nem alkalmazták tévesen az alsóbb fokon eljárt bíróságok a törvény rendelkezéseit akkor sem, amikor L. I. vádlottnak a rágalmazás vétségében bűnösnek történt kimondása mellett úgy ennek a vádlottnak, mint B. I. vádlottnak a tiltott közlés vétségében való bűnösségét is megállapították.