Büntetőjogi határozatok tára. IX. kötet (Budapest, 1929)

40 Anyagi jog. Indokolás:... A kir. ítélőtábla ítélete ellen semmiségi panaszt jelentettek be: a vádlott csatlakozásával a közvédő a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján, mert a vádlott fizetésképesnek tartotta magát, tehát az árukat jóhiszeműen rendelte meg, a kir. főügyész viszont a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontja alapján a 2 csalás vádja alól való felmentés, illetve a csalásoknak a Btk. 416. §-ának 4. pontja alá vonása miatt. A közvédő és a vádlott semmiségi panasza alaptalan, azért azokat a m. kir. Kúria a Bpn. 36. §-ának első bekezdése értelmében elutasította. Az irányadó tényállás szerint a vádlott üzlete menetét már 1924. évi május hótól kezdve csakis heti 4—5%-os kosztpénzek felvételével tudta fenntartani, annyira, hogy az 1924. évi december hó 31. napjáig kosztpénz-kamat fejében 100 millió koronánál többet fizetett és a kosztpénzek legnagyobb részét is előzőleg felvett kölcsönök kamatai fedezésére kellett fordítania. Ily körülmények között a vádlott nem áltathatta magát 1924. évi december hó 31. és 1925. január hó elején azzal, hogy ő fizetésképes; ellenkezőleg nagyon jól kellett tudnia, mint ezt az alsófokú bíróságok helyes okfejtéssel meg is állapították, hogy az elkövetett csalások és a kért zálogjog engedélyezésének fentebb jelzett idejében már rég fizetésképtelen volt. Amit igazol különben az is, hogy 1925. évi január hó elején már maga a vádlott az, aki a kényszeregyességet kéri. Megdől tehát ezzel a jóhiszemű eljárásra alapított védekezése és ezzel kapcsolatban a Btk. 416. §-ának 1. pontjába ütköző bűncselekmény (a S. E.-né és a S. F. javára engedélyezett két zálogjog), továbbá a következőkben kifejtettek szerint az e helyütt két csalás bűntettének minősített cselekménye miatt bűnössége a törvény megsértése nélkül állapíttatott meg. Áttérve a kir. főügyész semmiségi panaszára, — figyelemmel a koronaügyésznek a mai főtárgyaláson tett előterjesztésére is — a m. kir. Kúria elvileg és esetszerüleg vizsgálata tárgyává tette a Btk. 414. és 416., valamint ezeknek és a Bn. 50. §-ai alá eső bűncselekményeknek egymáshoz való viszonyát. Nincs oly általános jogszabály, amelynél fogva a csalárd és a vétkes bukások kapcsolatosan elkövetett más bűncselekmények a