Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 31 rozott büncselekménymagasztalás vétségének vádja alól azért mentette fel a vádlottakat, mert szerinte a hivatkozott törvényhely egy meghatározott, tényleg elkövetett bűncselekmény magasztalását kívánja meg ahhoz, hogy a vádbeli bűncselekmény létrejöjjön, holott az adott esetben egy tényleg megtörtént ily bűncselekményről nem lehet szó, de még magasztalás sem volt, mivel a szóbanforgó előszó csak filozófiai alapon, egész általánosságban tárgyalja a gyilkosságot. Ez az érvelés és törvénymagyarázat azonban téves. A Btk. 174. §-nak l. bekezdésében ugyanis két büntetendő tényálladék állapíttatik meg. Az egyik: „a törvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánított cselekmény"-nek a Btk. 171. §-ban meghatározott módon való magasztalása és a másik: „vagy valamely bűntett vagy vétség elkövetőjének annak elkövetése miatt azon módon" való feldícsérése. A fennforgó esetben az első sorban említett tényálladék a vád alapja. Ebben az esetben pedig kifejezetten és egész általánosságban a „törvény" tehát a magyar büntető törvények által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánított cselekmény magasztalásáról van szó, ellentétben a „valamely" bűntett vagy vétség elkövetőjének feldícsérésével, mely utóbbi esetben a dolog természeténél fogva és illetve a most idézett törvényszöveg értelmében csakugyan egy tényleg elkövetett bűncselekmény elkövetőjének feldícsérése a tényálladéki ismérv. Az első helyen említett szöveg tehát a magyar állam akaratának: a törvénynek tiszteletben tartását védi és mivel a magyar törvény a gyilkosságot bűntettnek nyivánította és üldözi, nem volna összeegyeztethető sem a magyar állam fennhatóságával, sem pedig az akarata, vagyis tiltó törvénye iránti kötelező tisztelettel, ha valaki a gyikosságnak nyilvánított bűntettet általánosságban felmagasztalná, vagyis úgy tüntetné fel, mitha az, amit a magyar állam üldöz és súlyosan büntet, valami erkölcsös, szép dolog volna. Ebből pedig nyilvánvaló, hogy a Btk. 174. §-nak 1. tétele nem ír elő egy meghatározott, tényleg elkövetett büntettet vagy vétséget, hanem elegendő, ha a tettes a törvény által bűntettnek vagy vétségnek nyilvánított valamely cselekményt akár általánosságban is magasztal. Már pedig a vádlottak az irányadó való tényállás szerint a vádbeli előszóban a törvény által tiltott és büntetendőnek nyilvánított gyilkosságot a lehető legnagyobb mértékben magasztalják: azt