Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 17 Az ily eredményekkel járó törvényértelmezést a m. kir. Kúria nem teheti magáévá s így kötelessége, hogy egy régi, talán a törvény előmunkálataitól befolyásolt tévedést megszüntessen, mert valamely törvényre vonatkozó előmunkálatok során, bármily tekintély részéről felvetett akarat csak akkor irányíthatja a bírói gyakorlatot, ha annak magából a törvényből is kimutatható alapja van; e nélkül azonban a törvény nem fedi a legtiszteletreméltóbb véleményt sem, amely így a törvény magyarázatánál, következéskép annak alkalmazásánál sem lehet irányadó. Ha ez nem így volna s az említett alapon a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán a vétségi büntetéssel sújtott bűntett minden vonatkozásban vétséggé válnék, akkor a bűncselekmények hármas felosztása egy új vétség kategóriával bővülne, egy oly vétséggel, amely alkotó elemei és a törvény vonatkozó rendelkezései szerint kétségtelenül bűntett ugyan, de a bírói büntetése szerint mégis elképzelt vétség, vagyis oly ellentétekből összerótt delictum tipus, amelynek — a Btk. egész vonalán egyébként kifogástalan — összhangba olvadó constitutiv elemeit a törvény sehol sem határozza meg, de amelyről tudjuk, hogy képzelt létét az enyhítő és súlyosító körülmények bírói mérlegelésének köszöni, ami a törvény szerint való bűnösség kötelező megállapítása után a büntetési következmény kirovása közben történvén meg — jogilag kifogástalan cserének épen nem mondható. Dogmatikus büntetőjogi rendszerben ily ellentétes elemekből álló képlet felvétele lehetetlen. V. A Btk. 1. §-ának második bekezdésében foglalt elv az, hogy bűntett vagy vétség miatt senki sem büntethető más büntetéssel, mint amelyet arra, elkövetése előtt, a törvény megállapított. Ez is általános vezérelv, fontosságban, jelentőségben társa az előbb említettnek. Ez alól az elv alól azonban a törvény a Btk. 66., 72. és főleg a 92. §-ában kivételt enged meg oly kifejezetten és világosan, ahogy azt ily kivételességnél az előrebocsátottak szerint el is lehet várni, meg is lehet kívánni. E kivételes és rendkívüli engedményről — minthogy az elv, a lényeg azonos — rövidség kedvéért a Btk. 66. és 92. §-ához kapcsolódva fogunk megemlékezni s azt — ahogy ezt a kivételes természete megkívánja — szorosan megmagyarázni. A Btk. 66. és 92. §-ában adott hatalmánál fogva a bíró a