Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

18 Anyagi jog. büntetést enyhébb nemre és tartamra lefokozhatja, degradálhatja, de az alapul szolgáló büntetendő cselekménynek a törvényes tényálladék szerint való jogi természetét nem változtathatja meg (nem denaturálizálhatja). A bíró nem mondhatja ki, hogy a büntető törvényben tényálladéki elemei szerint meghatározott valamely delictum egy sui generisféle bírói vétséget állapít meg, mert ily bifurkációra a. törvény nem jogosítja föl; sem azonos jogtárgyú, rokon vétséget nem tehet a létrejött bűntett helyébe, mert ennek sem történeti részét sem törvényi értékelését megváltoztatni nincs módjában. A törvények a bűncselekmény egész tényálladékára megálla1 pított szabályait ugyanis a bíró a törvényben nyert kifejezett meghatalmazás nélkül nincs jogosítva egy más tényalladékra kiterjeszteni. A tételes törvény pedig ily felhatalmazást nem tartalmaz, mert a Btk. 66. és. 92. §-ai a bírót csak arra jogosítják föl, hogy — ha a bűncselekményre meghatározott törvényes büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul súlyos lenne, ebben az esetben ugyanazt a büntetési nemet legkisebb mértékig leszállíthassa, sőt esetleg a büntetést a közvetlenül enyhébb büntetési nemben állapíthassa meg. Vagyis megfelelő törvényi feltételek mellett a bűntettben bűnös vádlottra börtön és kétszeres enyhítés (Btk. 66. és 92. §-ai) esetében fegyház helyett is fogházbüntetést, illetve az ötévi, vagy ennél hosszabb tartamú államfogház helyett rövidebb tartamú államfogházbüntetést szabhasson ki. Másra, többre a Btk. 66. és 92. §-aiban adott felhatalmazás nem terjed ki. E törvényszakaszokban ugyanis van rendkívüli enyhítési jog, de egyáltalában nincs oly irányú kedvezménynyujtási lehetőség, amely az enyhítés mellett a mentést is szolgálná, vagyis az elévülést, mint a bűnvádi eljárást kizáró okot is magában rejtené. Nem terjed ki tehát a bírónak a Btk. 66. és 92. §-aiban adott hatalma sem arra, hogy a törvény szerint bűntettet megvalósító cselekményt valami kivételes vétséggé alakítsa át; sem arra, hogy a törvény szerint bűntettként jelentkező bűncselekményért egy más, rokon jogtárgyú vétségre előírt büntetést szabjon ki (a m. kir. Kúria teljes ülésének 90. számú büntető döntvénye), sem arra, hogy a kísérlet kérdésében a rendes szabálytól eltérjen; sem arra, hogy a nem indítványi bűncselekményt azzá tegye vagy megfordítva; sem