Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

16 Anyagi jog. az is következik, hogy amit egyszer a törvény a különös részében a tényállások összes jogi elemeinek gondos és összhangzatos kiformálásával bűntettnek vagy vétségnek nyilvánít, azt a törvényt alkalmazni köteles bíró — ha a valónak elfogadott ténybeli alap megfelelő, ha a törvényes tényálladék minden alkotó elemét a történeti esemény részei megvalósítják — megváltoztatni nincs jogosítva; még pedig kivételesen sem, mert a Btk.-ben nincs oly világos és határozott rendelkezés, amely azt a bírónak még csak ritka kivételkép is megengedné. Pedig a Btk. 1. §-ában foglalt egyetemes érvényű, az egyéni szabadságot védő, a jogegyenlőség alapjául szolgáló alapelvtől való bármi eltérést a törvényben felötlően és világosan, szorosan és minden kételyt kizáróan kellene kifejezni. Ezt a törvény nem tette; mert a Btk. 1. §-ának első bekezdésében foglalt generális elv alól kivételt tenni nem akart. Hasonszerüséggel, feltevéssel, fictióval pedig az anyagi büntetőjogban élni nem szabad, mert ennek ajtaján az ítélkezésben esetleg önkény csúsznék be; ami a vádlott sérelmére és javára is egyaránt tilosNémelyek úgy vélik, hogy a Btk, 20. §-ának második bekezdésében van ily kivételes rendelkezés és pedig annak abban a kitételében, hogy a fogházbüntetés kizárólag vétségekre alkalmazandó, ami e törvény előmunkálati anyagára hivatkozó véleményük szerint arra az esetre is áll, ha a bűntett az ítélet szerint a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán börtön helyett fogházzal van megtorolva. Ezzel a vélekedéssel szemben azonban elsősorban határozott tény az, hogy a véleményükben kifejezett ez a feltevés, mint törvényi akarat, kiemelten világos módon sem a Btk. 20., sem annak 92. §-ában kifejezve nincs, amiről pedig a törvény nem szól, azt a bíró tetszésszerint bele nem képzelheti, Továbbá a Btk. különös részének törvényes tényálladékot körülíró, minősítő körülményeket körültekintően elősoroló, a büntetendő cselekményeknek büntetti vagy vétségi minőségét tüzetesen kiemelő, s mindenütt a fő- és mellékbüntetési tételeket, nemkülönben egyéb járulékos körülményeket is gondosan megállapító tartalmával szemben a Btk. 20. §-ának valójában csak akadémikus jelentősége van, s föltenni sem szabad, hogy ha a Btk. az 1-ső szakaszának első bekezdésében foglalt vezérelvet kivétellel meggyengíteni akarta volna, azt homályos vonatkozásban, távoli sejtésként csak egy nem is okvetlenül szükséges bekezdésnek egy melléktételében odavetve tette volna meg.