Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 15 Ezt a büntetőjogi fikciót szétfújta a m. kir. Kúria teljes ülésének 90. sz. büntető döntvénye, amely kimondja, hogy a Btk. 92. §-ának alkalmazásánál a bíró a tettes személyi és a tett elkövetési körülményeinek mérlegelésével csak egy törvényengedte kivételes feltételt teljesít, amely mellett eltérhet a Btk. 1. §-ának második bekezdésében kifejezett alapjogszabálytól, s a törvényben meghatározott szabadságvesztésbüntetés helyett enyhébb neműt szabhat ki, de az erre való feljogosítottsága a tett alkotóelemeit nem érintheti. Történeti részükben természetesen azért nem, mert az lehetetlen, törvény szerinti értékelésük tekintetében pedig azért nem, mert az a törvény kizárólagos joga (Btk. 1. §-a). A harmadik kijelentés úgy szól, hogy a cselekmény ilynemű átváltoztatása folytán a bíró köteles az enyhítés következményeként felvett vétségi minősítésnek megfelelő elévülési szabályt alkalmazni. Ez a kijelentés az előre bocsátottakon felül a Btk. 106. §-ába is ütközik, mert ennek a rendelkezései szerint az elévülés megállapításának a törvényben meghatározott büntetési tételek szerint kell igazodnia, annak tehát törvényben lefektetett olyan szilárd alapja van, amelytől a bíró részéről szabadon mérlegelt, esetenkint változó enyhítő és súlyosító körülmények alapján sem szabad eltérni. Amint e rövid szemléből kivehető, az 59. sz. teljes ülési döntvény alapja megdűlt, a benne kifejezett elv éltető forrása kiszáradt, természetes tehát, hogy a támasztékaitól megfosztott elvnek sincs további, a bírói gyakorlatot irányító jogosultsága, — hacsak ki nem mutatható, hogy a Btk.-nak idevágó és helyesen értelmezett rendelkezése új- és megfelelő jogi alapot nyújtanak az eddig hibásan indokolt, -de egyébként a törvény valódi akaratának megfelelő elvnek további fenntartására. IV. A m. kir. Kúria meggyőződése szerint azonban a Btk. idevágó rendelkezéseiből az 59. sz. teljes ülési döntvényben kifejezett elv fenntartására szilárd alapot menteni nem lehet, sőt a Btk. idevonatkozó rendelkezései egyenesen tiltják a törvény nézőpontjából nem indokolható ennek ez elvnek fenntartását. Ennek rövid vázlatú kimutatásánál ép úgy, mint ahogy helyesen a 90. sz. büntető teljes ülésü döntvény indokolása is tette, a Btk. 1. §-ából kell kiindulni. Ennek első bekezdése azt mondja, hogy bűntettet vagy vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít, amiből minden kételyt kizáróan