Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)
6 Anyagi jog. den eshetőségre tekintettel kell rendelkeznie, aminthogy pl. a bíróságok — állandó gyakorlatuk szerint — életfogytiglani fegyházbüntetés kiszabása esetében, tekintettel minden törvényes eshetőségre, ítéleteikben mellékbüntetésül a hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését is mindig megállapítják. Ennek a helyes gyakorlatnak hasonszerű alkalmazásával kell tehát megoldani a felvetett kérdést is akként, hogy a bíróság az életfogytig tartó fegyházbüntetést kiszabó ítéletében, tekintettel a Btk. 45. és 48. §-ai szerint bekövetkezhető eshetőségekre, az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítása kérdésében is határozzon. Mindezen indokokra figyelemmel a jogegységi tanács a felvetett elvi kérdést a határozat értelmében, vagyis igenlően döntötte el. VI. A jogegységi tanács e döntés kapcsán foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy a halálbüntetés kiszabása esetében — tekintettel arra az eshetőségre, ha e büntetés kegyelemből életfogytiglani fegyházra változtattatik át — szintén van-e helye ilyen beszámításnak s ennek tárgyában mikor és hol történjék döntés. Bár a jogegységi tanács elé terjesztett kérdés erre nézve nem terjeszkedik ki, minthogy azonban a jelen határozat folytán a gyakorlatban ez a kérdés is felmerülhet, a jogegységi tanács az egyöntetű gyakorlat biztosítása érdekében álláspontját errevonatkozóan is a következőkben juttatja kifejezésre. A Btk. 94. §-a — mint már fentebb kifejtetett — az előzetes fogvatartásnak csupán a szabadságvesztésbüntetésbe és pénzbüntetésbe való beszámítást engedvén meg, nyilvánvaló, hogy halálbüntetés kiszabása esetében nincs helye az ítéletben az előzetes fogvatartás beszámításának. Ennek szüksége és ideje csak a halálbüntetésnek kegyelemből életfogytiglani (vagy határozott időtartamú) fegyházbüntetésre átváltoztatása esetében következik be, aminthogy csak ebben az esetben és ezzel egyidejűleg kell a Btk. - 57. §. harmadik bekezdése értelmében a hivatalvesztés és politikai jogok felfüggesztésének tartamát is meghatározni. Minthogy pedig a Bp. 505. §. második bekezdése módot ad arra, hogy az előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámítása felett, amennyiben erről az ítélet nem rendelkezik, az elsőfokú bíróság utólag, tárgyalás nélkül végzéssel határozzon:
