Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

114 Alaki jog. fellebbvitel révén a Bv. 18. §-ának téves alkalmazásával felmerült törvénysértés orvoslását lehetővé tegye. A fellebbvitel lehetőségének ezt a kiterjesztését nem teszi feleslegessé a fentebb ismertetett ellentétes kir. kúriai határozatban felhozott az a körülmény, hogy a Bv. 18, §-át a felsőbíróság hivatalból is alkalmazhatja, mert ebben az irányban a hivatalból való határozat hozatalának szüksége és lehetősége csak akkor jöhetne szóba, ha a Bv. 18. §-ának alkalmazása s ennek alapján vádlottnak a büntetés alól való felmentése tévesen mellőztetett, mert csak ez szolgálna a vádlottnak olyan sérelmére, mely a hivatalból való orvoslást vonhatja maga után (Bp. 385. §-ának utolsó bekezdése). Ellenben a Bv. 18. §-ára alapított törvényellenes felmentés miatt már nem lehetne hivatalból eljárni, mert a büntetés elengedése a vádlott javára szolgált s így ebben az irányban felmerült törvénysértést megfelelő fellebbvitel hiányában nem lehetne orvosolni. De különben is a m. kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának fentebb kifejtett álláspontja megfelel a törvényalkotás terén észlelt annak a törekvésnek, hogy a fellebbvitel kerete, amennyiben azt tiltó rendelkezések kifejezetten nem korlátozzák, inkább kiterjesztessék, mintsem megszoríttassék. A Bv. 18. §-ával e részében hasonló szövegezésű 1908. évi XXXVI. (Bn.) törvénycikk az 1. §-ában szintén akként rendelkezik, hogy a bíróság a büntetés végrehajtását bizonyos feltételek mellett „felfüggesztheti" és mégis a 10. §-ában, valamint a m. kir. Kúriának büntető jogegységi tanácsa 3. számú büntető jogegységi döntvényében, bár bizonyos korlátok között, a felfüggesztés kérdésében úgy a fellebbezés, mint a semmiségi panasz használatát megengedi, pedig ebben az esetben csak a büntetés felfüggesztéséről és nem a büntetés alóli felmentésről, tehát jóval enyhébb esetről van szó, még hozzá méltányossági alapon, mely pedig a kérdésnek a szigorú jog szempontjából való mérlegelését nem kívánja meg. Hasonló jogkiterjesztéssel találkozunk a Bp. életbelépését követő több más törvényben is. így az 1913. évi VII. törvénycikk (Fb.) 39. §-ában és az 1914, évi XIV. törvénycikk 56. §-ában, mely törvényhelyek a vonatkozó fejezetekben foglalt összes anyagi és alaki jogszabály megsértését egész általánosságban semmiségi oknak nyilvánítván, azok alapján természetszerűen szintén úgyszólván korlátlan perorvoslati jogokat adnak.