Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Alaki jog. 113 alsóbbfokú bíróság határozatára bízni, mert a Bv. 18. §-ának alkalmazása vagy nem alkalmazása lényegesen befolyásolhatja az ítéletnek a vádlottra nézve legfontosabb, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését, amennyiben a Bv. 18. §-a messze túl menve az anyagi Btk.-nek a büntetés enyhítésére vonatkozó rendelkezésein, a bűnösség megállapítása esetében is a büntetés teljes elengedésére vezethet. Összehasonlítva tehát a Bv. 18. §-ának téves alkalmazásából, vagy nem alkalmazásából származó törvénysértést azokkal a törvénysértésekkel, melyeket a Bp. 385. §-ának 2. és 3. pontja a büntetés kiszabásával kapcsolatban semmiségi oknak nyilvánít, kétségtelen, hogy az előbbi az utóbbiaknál elvi szempontból nagyobb horderejű, mert az utóbbiak esetében akár alapos, akár alaptalan az azok miatt használt semmiségi panasz, a bűnösnek ítélt vádlottra minden körülmények között büntetés kiszabása vár; míg a Bv. 18. §-ával kapcsolatos kérdésnek a vádlottra kedvező eldöntése esetében a vádlott a bűnösségének ítéleti megállapítása mellett is teljesen szabadul a büntetés alól. Indokolt tehát, hogy a Bv. 18. §-ának téves alkalmazása miatt a jogaiban sértett fél fellebbvitellel élhessen s a Bpn. 31. §-a szerint semmiségi panasz használatára jogosultak amiatt, mint anyagjogi törvénysértés miatt semmiségi panasszal is élhessenek. Igaz ugyan, hogy a Bp. 428. §-ának első bekezdése szerint a 426. §-ának 2., 3. és 4. pontjai esetében a semmiségi panasz a Bp. 384. és 385. §-aiban meghatározott semmiségi okokra alapítható, ezek a §-ok pedig olyan semmiségi okot nem állapítanak meg, amelynek keretébe a Bv. 18. §-ának téves alkalmazása a Bp. rendelkezéseinek kiterjesztő magyarázata nélkül beilleszthető volna; minthogy azonban a Bv. 18. §-a a Bp.-nál későbbi keletű törvényalkotás s így abból a körülményből, hogy a Bp. a büntetésnek efféle s annak idejében még nem rendszeresített elengedését nem nyilvánítja semmiségi oknak, nem lehet arra következtetni hogy a Bp. a Bv. 18. §-ának téves alkalmazásával felmerült törvénysértést nem kívánja semmiségi oknak minősíteni. Következéskép nincs akadálya annak, hogy a m. kir. Kúria a törvénypótló hatalmánál fogva a Bv. 18. §-ának téves, tehát törvénysértő alkalmazását az anyagi igazság érdekében az érvényben lévő semmiségi okok egyikének keretébe illessze s ekként az erre alapítandó