Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Alaki jog. 109 Ezért a kir. főügyész panaszának a Bp. 385. §. 1. a) és 3. pontjai alapján bejelentett részei a Bp. 434. §. 3. bekezdése értelmében visszautasíttattak. Viszont a kir. főügyész panaszának a Bp. 385. §. 1. b) pontjára fektetett részét mint alaptalant a m. kir. Kúria a Bpn. 36. §. első bekezdése értelmében elutasította. A megállapított tényállás szerint ugyanis a panaszolt kifejezések nem valamely megtörténtnek állított és a valódiság szempontjából bizonyítás tárgyává is tehető tényre vonatkoznak, hanem csak általános, jellemzésre szánt előadásokat, kitételeket, kifejezéseket tartalmaznak. Másfelől pedig azokat a vádlott a való tényállás szerint felhevült kedélyállapotában a saját lakásában kiabálta, ellenben nincsen való tényként megállapítva, hogy azokat más előtt tényállításként tette. Mindezek hiányában tehát a rágalmazás vétsége nem létesült s így a kifejezése csak lealacsonyító, megszégyenítő és mellette feltűnően durva voltuknál fogva jönnek jogi beszámítás alá. Ennélfogva az alsófokú bíróságok a bűncselekmény minősítésében nem tévedtek. * * * A védőnek panasza azonban alapos. A Bp. 387. §. harmadik bekezdése szerint ugyanis a vádlott büntetése csak a vádlónak a vádlott terhére használt fellebbezése esetén súlyosbítható. Mivel pedig a Bp. 390. §. egyenesen előírja, hogy világosan meg kell jelölni, hogy a fellebbező az ítéletnek mily intézkedéseit kívánja megtámadni, — a kir. ügyész által a vádlott terhére csupán a Bp. 385. §. 1. b) pontja alapján bejelentett fellebbezést a büntetésnek önállóan is vett súlyosbítása végett bejelentettnek tekinteni nem lehet. Egyébként, hogy a minősítés megmaradása esetén maga a közvádló sem akart az elsőfokú bíróság ítélete ellen a büntetés súlyosbítása végett perorvoslattal élni, mutatja az a körülmény, hogy még a Btk. 92. §. alkalmazása miatt sem jelentett be fellebbezést. Túllépte tehát a hatáskörét a kir. ítélőtábla, amidőn megfelelő perorvoslat hiányában a vádlott büntetését súlyosbította. Ezért a védő semmiségi panasza folytán a kir. ítélőtábla ítéletét a m. kir. Kúria a Bp. 384. §. 4. pontja alapján megsemmisítette és a kir. ítélőtáblát a Bpn. 34. §-a és a Bp. 404. §. első bekezdése értelmében és e végzés keretében új határozat hozatalára utasította. 9*