Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

88 Anyagi jog. A St.-nek — a Bv. 29. §. első bekezdése értelmében a sajtó eljáráson kívül is alkalmazandó — 53. §. első bekezdése a törvényszék előtti eljárásban is általában a felet jogosítja fel a valódiság bizonyítására irányuló előterjesztés megtételére s nem tesz különbséget a fél és annak képviselője, a védő között s ehhez képest az állandó bírói gyakorlat szerint a védő akkor is jogosult ezen előterjesztés megtételére, ha a jelen volt vádlott nem tesz ilyen előterjesztést. A Bv. 29. § második bekezdésében foglalt rendelkezés ezzel a jogelvvel ellenkező rendelkezést nem tartalmaz. A Bp.-nak és a St.-nek ezen rendelkezéseiből nyilvánvaló, hogy a védő a terhelt helyett bármikor joghatállyal tehet előterjesztéseket s hogy a Bv. 29. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezés a valódiság bizonyítására vonatkozó előterjesztés megtételének csupán időpontját határozza meg, a járásbírósági tárgyalásnak azzal a mozzanatával, amikor a Bp. 541. §. harmadik bekezdése értelmében a terhelt nyilatkozhatik a vádra nézve. Ennek a rendelkezésnek tehát nem a személy hanem az időpont szempontjából van jelentősége s abból nemcsak nem olvasható ki tilalom arra nézve, hogy a terhelt helyett a védő terjeszt-e elő a valódiság bizonyítására vonatkozó indítványt, hanem erre e törvényhely egyenes utalást is tartalmaz. A kir. ítélőtáblának az az álláspontja tehát, hogy a járásbírósági eljárásban a védő csupán a Bp. 540. §. második bekezdésében megjelölt esetekben, tehát a terhelt távollétében, tehet önálló indítványt a valódiság bizonyítása iránt, ellenben épen rágalmazási ügyekben, amikor a terhelt jelenléte nélkül a tárgyalás meg nem tartható, egyedül a terhelt jogosult ily indítvány megtételére s védőjének jogi szakértelmét e célból igénybe nem veheti, törvényes alappal nem bír. Ezzel szemben a Bv. 29. §-ának helyes értelme az, hogy a valóság bizonyítására vonatkozó előterjesztés akár a terhelt, akár annak védője által megtehető, de csak a tárgyalásnak a Bp. 541. §-a harmadik bekezdésében foglalt abban a szakában, amely a terhelt nyilatkozatának megtételére kijelölve van. A koronaügyész alapos perorvoslata folytán tehát a törvénysértést megállapítani kellett. Igaz ugyan, hogy a megállapított törvénysértés a vádlott érdekének sérelmével járt, minthogy azonban — tekintettel a két