Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 87 A vádlott és védője részéről használt fellebbezés folytán a sz.—i kir. törvényszék, mint fellebbviteli büntető bíróság 1925. évi január hó 24. napján B. 19442/5-1924. sz. a. hozott ítéletével a vádlottat — az elsőfokú ítélet részbeni megsemmisítése mellett — a Btk. 92. §-ának alkalmazásával 400.000 K fő- és 100.000 K mellékpénzbüntetésre ítélte. Ezen ítélet ellen a vádlott a Bp. 385. §. \. a) pontja alapján azért élt semmiségi panasszal, mert a vád tárgyává tett kijelentés bűncselekményt nem tartalmaz s mert különben is a valódiság bizonyítása sikerült (Bv. 16. §.), a c) pont alapján pedig azért élt semmiségi panasszal, mert elévülés forog fenn. A sz.—i kir. ítélőtábla 1925. évi május hó 19. napján B. 623 8-1925. sz. a. hozott végzésével a semmiségi panaszt elutasította még pedig a Bv. 16. §-ával kapcsolatos semmiségi panaszt azzal az indokolással, hogy a Bv. 29. §. 2. bekezdése értelmében a valóság bizonyítására vonatkozó előterjesztést legkésőbb a terhelt nyilatkozatában kell megtenni s a védő előterjesztése csak akkor törvényszerű, ha a vádlott nincs jelen (Bp. 540. § 2. bekezdés), minthogy pedig jelen ügyben a vádlott a kir. járásbíróság előtt megtartott tárgyaláson jelen volt s a valódiság bizonyítására vonatkozólag előterjesztést nem tett, a kir. járásbíróság a Bv. 29. §. 2. bekezdésében foglalt rendelkezés megsértésével rendelte el egyedül a védő kérelmére a valóság bizonyítását, amelynek eredményét már ez okból sem vehette a kir. ítélőtábla a bűnösség kérdésénél figyelembe. II. A kir. ítélőtáblának ez a határozata törvénysértő. A Bp. 62. §. első bekezdése értelmében a védő védettje érdekében az eljárás bármely szakában beadványban vagy szóval előterjesztést tehet s ez a jogköre független attól, hogy védence a tárgyaláson jelen van-e vagy nincs s hogy helyesli-e a védő előterjesztését vagy nem. Ha nem helyesli, megvonhatja a védőjétől a megbízást s más védőt választhat, de ennek megtörténte előtt a védő a védelem ellátása tekin-' tétében elvileg független a terhelttől, nincs kötve az ő utasításaihoz. Legélesebben nyilvánul meg a védelemnek ez az önnállósága a Bp. 383. §. II. 3. pontjában foglalt abban a rendelkezésben, mely szerint a védő a vádlott javára a vádlottnak kifejezett akarata ellen is élhet fellebbezéssel.