Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

86 Anyagi jog. J. E. 1925. évi december 4-én B. I. 4911/1925. szám. Elnök: Ráth Zsigmond, a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Mendelényi László kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Finkey Ferenc koronaügyészi helyettes. A m. kir. Kúria büntető jogegységi tanácsa a rágalmazás vétségével vádolt R. I, ellen a sz.—i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott 1924. évi december hó 15. napján B. 4617/ 2-1924. szám alatt, a sz.—i kir. törvényszék által pedig a vádlott és védő fellebbezésére 1925. évi január hó 24. napján Bf. 9442/ 5-1924. szám alatt, a szegedi kir. ítélőtábla által pedig a védő semmiségi panasza folytán 1925. évi május hó 29. napján B. 623/8-1925. szám alatt jogerős végzéssel elintézett bűnvádi pert a koronaügyésznek a jogegység érdekében használt perorvoslata folytán vizsgálat alá vette és a következő határozatot hozta: A jogegységi tanács kimondja, hogy az 1914 :XLI. t.-c. (Bv.) 29. §-ának második bekezdése értelmében a kir. járásbíróság előtt folyamatban lévő eljárásban a valóság bizonyítására vonatkozó előterjesztést a védő akkor is megteheti, ha a terhelt a tárgyaláson jelen volt és ilyen előterjesztést nem tett. Megsértette tehát ezt a törvényes rendelkezést a sz.—i kir. ítélőtábla B. 623,8-1925. számú végzésével annyiban, amennyiben a fenti ügyben a valódiság bizonyításának eredményét azért nem vette figyelembe és a védő semmiségi panaszának a Bv. 16. §-ával kapcsolatos részét, mint alaptalant azért utasította el, mert az elsőfokban eljárt kir. járásbíróság a valóság bizonyítását, bár azt a tárgyaláson jelen volt vádlott nem kérte, egyedül a védő kérelmére rendelte el. Jelen határozatnak a felekre nincs hatálya. Indokolás: I. B. I. feljelentése folytán R. I. ellen becsületsértés vétsége miatt a sz.—i kir. járásbíróság előtt folyamatba tett bűnügyben 1914. évi december hó 15. napján megtartott tárgyaláson a jelen volt vádlott tagadta azt, hogy a vád tárgyává tett kijelentést tette volna s a valóság bizonyításának elrendelése iránt kérelmet nem terjesztett elő; a vádlott védője azonban kérte a valóság bizonyításának elrendelését. A kir. járásbíróság a valóság bizonyítását a Bv. 13. §-ának 1. pontja értelmében elrendelte, tanuk kihallgatása útján foganatosította is, azonban a valóságot bizonyítottnak nem találta és a vádlottat B. 4617/2-1924. számú ítéletével rágalmazás vétsége miatt 3 havi fogházra és 100.000 K pénzbüntetésre elítélte.