Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

84 Anyagi jog. A m. kir. Kúria mindkét alsóbíróság ítéletét a Bpn. 35. §-a alapján megsemmisíti és az eljárt kir. büntető törvényszéket törvényszerű új eljárásra és a kifejlendőkhöz képest új véghatározat hozatalra utasítja. Indokolás: A másodbíróság ítélete ellen a kir. főügyész közelebbi megokolás nélkül a Bp. 385. §-ának l, a) pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt, a vád előző érvelése szerint nyilvánvalóan azért, mert szerinte a vádbeli tényállítás valótlannak bizonyult. Ezt a semmiségi panaszt az 1925. évi május hó 22-én kelt 1370/1925. kor. ü. számú nyilatkozatával a korona ügyész visszavonta. A vád képviseletét azonban a sértett a Bp. 42. §-ában megjelölt időben átvette és a kir. főügyész semmiségi panaszát a Bpn. 31. §-nak 1. bekezdéséhez képest magáévá tette. Ehhez képest a szóbanforgó bűnügy a pótmagánvádlónak tekintendő sértett semmiségi panasza folytán volt felülvizsgálat alá veendő. Az alsóbíróságok a vádlottakat azért mentették fel a vád alól, mert a vádbeli tényállítás valótlanságát bebizonyítottnak nem találták és illetve a kir. ítélőtábla annak megállapítására nem talált elégséges bizonyítékot. Az alsóbíróságok ugyanis abból indultak ki, hogy a fennforgó esetben a bizonyítékokat a vádló tartozott volna szolgáltatni. Minthogy pedig az elsőbírósági főtárgyaláson a közvádló semmiféle bizonyítékot nem jelentett be és a fellebbviteli főtárgyaláson a közvádló kir. főügyész csak a pótmagánvádló részvénytársaságnak 1923. évi üzletévére vonatkozó igazgatósági jelentését olvastatta fel, melynek alapján a kir. ítélőtábla csak azt a tényt állapíthatta meg, hogy a sértettre nézve ez az üzletév nyereséggel zárult, mely tény azonban a másodbíróság szerint a valótlanság megállapítására „elégséges" bizonyítékul nem szolgált: ennélfogva a vádlottakat bűncselekményi tényálladék hiánya miatt a Bp. 326. §-nak 1. pontja alapján felmentették. Eltekintve attól, hogy a Bp. 324. §-nak végbekezdése értelmében bizonyítékok elégtelensége miatt felmentésnek helye nincs, a kir. Kúria tévesnek találta az alsóbíróságoknak azt az álláspontját is, hogy az adott esetben a bizonyítékokat a vádnak kellett volna szolgáltatnia, mert a büntető jogszolgáltatásban a feleket terhelő bizonyítási kötelesség csakis az 1914. évi XLI. t.-c. által elő-