Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

Anyagi jog. 81 2905 11-1916. számú jogegységi határozatában (B. H. T. 682. szám) már kimondotta — akkor is, ha a sértett közhivatalnok és a vád alapjául szolgáló tényállítás a hivatásának gyakorlására vonatkozik. Ha tehát a Bv. 20. §-a alá eső vétség nem csupán felhatalmazásra Vagy kívánatra üldözhető cselekmény, akkor nyilvánvaló, hogy e vétség esetében a vádat nem „kizárólag" hanem csak „rendszerint" képviseli a kir. ügyészség és ha a kir. ügyészség a vád képviseletét megtagadja, akkor a Bp. 2. §. második bekezdése és a Bp. 42. §-a értelmében helyette a sértett (13. §.) veheti át a vád képviseletét. Minthogy pedig kétségtelen az, hogy a jelen ügyben K. S.-né a Bp. 13. §. 6. és 7. bekezdése értelmében sértettnek tekintendő, kétségtelen továbbá az is, hogy neki joga volt arra, hogy az ügyészi megbízott által — bármily okból — el nem vállalt vád képviseletét, mint pótmagánvádló átvegye és ennek folytán törvényszerűen és a Bp. 384. §. 11. pontjában foglalt semmiségi oknak létesítése nélkül járt el a sz.—i kir. járásbíróság akkor, midőn e pótmagánvád alapján marasztaló ítéletet hozott. Ezek szerint nem a kir. járásbíróság sértette meg a törvényt, hanem a p.—i kir. törvényszék azáltal, hogy ezen semmiségi ok alapján megsemmisítette a kir. járásbíróság ítéletét és a bűnvádi eljárást a Bp. 323. §-a alapján megszüntette. Minthogy ez a törvénysértés a vádlott javára szolgált, a jogegységi tanács a Bp. 442. §. utolsó bekezdésére tekintettel az eljárás megszüntetését hatályon kívül nem helyezhette. De hatályon kívül helyezte a jogegységi tanács a törvénysértő határozatnak azt a rendelkezését, amely a pótmagánvádlót az eljárási költségek viselésére kötelezte, mert ez a marasztalás a fenti törvénysértés folyamánya s mert attól, hogy a Bp. 442. §. utolsó bekezdése nem zárja ki azt, hogy a jogegységi tanács a törvénysértő határozatnak ezt a részét, amely nem a vádlottra, hanem a a sértettre sérelmes, hatályon kívül helyezhesse. így járt el a jogegységi tanács a gondatlanság által okozott emberölés vétsége miatt id. K. L. és társa ellen indított bűnügyben B. I. 1772/40-1924. sz. a. hozott határozatában is. 872. szám. Ha a hitelrontásnak sajtó útján két külön közleményben elköve- Bv. 24. §. tett vétségéről van szó, a bűncselekményeknek a folytatólagosságból támadt jogi egysége nem állapítható meg, mert a sajtóra vonatkozó