Büntetőjogi határozatok tára. VIII. kötet (Budapest, 1928)

8U Anyagi jog. 384. §.11. pontjában meghatározott semmiségi okból megsemmisítette és a vádlott ellen folyamatba tett bűnvádi eljárást a Bp. 323. §-a alapján megszüntette. E végzés indokainak lényege az, hogy bár a Bv. 20. §-a esetében akkor, ha közhivatalnok a sértett és a sértés hivatásának gyakorlására vonatkozik, felhatalmazás megadása a Bv. 21. §-ában foglalt rendelkezés folytán nem szükséges, mégis a bűnvádi eljárás csak a közvádló indítványa folytán indulhat meg és vád képviseletére kizárólag a kir. ügyészség jogosult, pótmagánvádnak tehát nincs helye. Ezen végzés ellen a sértett által beadott felfolyamodást a b.—i kir. ítélőtábla 1926. évi július hó 1. napján 17. B. 3553/21-1926. sz. a. hozott végzésével — a Bp. 556. §. első bekezdésére utalással — visszautasította. II. A koronaügyész perorvoslata, amely szerint a pestvidéki kir. törvényszék határozata törvénysértő, alapos. E törvénysértés elkövetésére alapot elsősorban az ügyészi megbízottnak az a merően törvénysértő kijelentése nyújtott, hogy 6 ebben az ügyben a vád képviseletét közérdekből nem veszi át. Ilyen kijelentésnek és állásfoglalásnak a kir. ügyészség részéről csupán a Bp. 41. §-ában felsorolt ú. n. főmagánvádas cselekmények eseteiben van helye, nincs azonban helye a Bv. 20. §-a alá eső vétség esetében, amely vétségnek a Btk. 260. §-ában megfelelt vétség a Bp. 41. §-ában megemlítve nincs. Tévesen tekintette tehát ezt a vétséget az ügyészi megbízott — nyilatkozatából kitünőleg — főmagánvádas cselekménynek. Ebben a kérdésben tehát, hogy a Bv. 20. §-a alá eső vétség esetében ki jogosult a vád képviseletére, a Bp. 2. §-ának 1—3. bekezdései irányadók. Ezen rendelkezések értelmében pedig a vád képviseletére kizárólag a kir. ügyészség csak a büntetőtörvények szerint felhatalmazás vagy kívánat alapján üldözhető bűncselekmény tekintetében jogosult, egyébként pedig a kir. ügyészség helyett a sértett (13. §.) veheti át a vád képviseletét. A Bv. 20. §-a alá eső vétség miatt azonban — a Bv. 21. §-a értelmében nem felhatalmazásra vagy kívánatra, hanem magánindítvány alapján indítják meg a bűnvádi eljárást, még pedig minden esetben, tehát — amint ezt egyébként a kir. Kúria B. I.