Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

142 Anyagi jog. Indokok: stb. A tényállás további kiegészítéséül megállapítja a kir. ítélőtábla a m. kir. belügyminiszternek 1922. évi október hó 14-én 182104/XV—1922. szám alatt kelt s a főtárgyaláson ismertetett felhatalmazása alapján azt is, hogy a belügyminiszter a vádbeli sajtóközlemény miatt kifejezetten a m. kir. csendőrség nevében ennek a sérelmére fennforogni látszó rágalmazás vétségének megtorlása végett adta meg a kir. ügyészségnek a bűnvádi eljárás szorgalmazására a felhatalmazást, anélkül, hogy a cikkben megnevezett K. B. csendőr és társa, B. K. csendőrőrmester sértettekről és az ő sérelmükre állítólag elkövetett rágalmazásról említést tett volna. Ennek megfelelően a Bp. 91. §-ának általános rendelkezésén kívül csak a Bv. 8. §-ának a csendőrségre vonatkozó 3. bekezdésére alapította a felhatalmazást, míg a Bv. 9. §-ának az egyes csendőrökre vonatkozó 6. pontját fel sem hívta. Az így kiegészített tényállást alapul véve, a kir. ítélőtábla úgy találta, hogy a vád tárgyává tett sajtóközlemény csak az említeít két csendőrre nézve sértő, amikor azt állítja róluk, hogy hivatali hatalmukkal visszaélve Sz. F. gyári munkást megverték, W. J. munkást pedig életveszélyesen megfenyegették s ezenkívül K. B. csendőr Sz. F.-t és a munkásokat szóval sértegette, de a csendőrséggel szemben sem általában, sem különösen sértő tényállítást vagy kifejezést nem tartalmaz. Ehhez képest a csendőrség sérelmére panaszolt rágalmazás tekintetében abból az okból kellett az elsőbíróság felmentő ítéletét helybenhagyni, mert az incriminált sajtóközlemény a m. kir. csendőrség elleni rágalmazást vagy becsületsértést nem tartalmaz. E részben tehát a kir. ítélőtábla nem tette magáévá a kir. törvényszék ítéletének azt a jogi álláspontját, hogy a csendőrség sérelmére panaszolt rágalmazás megtorolhatásához a Bv. 8. §-ának 3. pontja szerint szükséges felhatalmazás hiányzik s így a vádlott ezért lenne felmentendő. Igaz ugyan, hogy e §. a m. kir. csendőrség ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés esetén a felhatalmazás megadására a m. kir. honvédelmi minisztert jelenti ki illetékesnek. Ámde a Bv. 8. §-ának a csendőrséggel kapcsolatban most idézett rendelkezése az 1881 : III. t.-c-kel volt összhangzásba hozva, mely szerint a m. kir. csendőrség főfelügyeleti joga a m. kir. honvédelmi minisztert illeti meg.