Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)
Anyagi jog. 143 A m. kir. államrendőrség és a m. kir. csendőrség létszámának kiegészítése módjának és felfegyverezésének megállapításáról szóló s 1922. évi február hó 25-én kihirdetett 1922 : VII. t.-c. életbelépése óta azonban e t.-c. 7. §-a szerint a m. kir. csendőrség minden tekintetben és kizárólag a m. kir. belügyminiszternek van alá rendelve. A csendőrség főfelügyeleti hatóságának e változásával tehát a Bv. 8. §-ának az a rendelkezése is> hogy a csendőrség ellen elkövetett rágalmazás vagy becsületsértés miatt a felhatalmazást a honvédelmi miniszter adja meg, szükségképen és okszerüleg módosultnak tekintendő. Ennek következtében ily esetben a felhatalmazás megadására a m. kir. belügyminiszter hívatott. A kellő felhatalmazás ezek szerint a csendőrség sérelmére panaszolt rágalmazás megtorolhatása végett rendelkezésre áll ugyan, de e vádbeli cselekmény nem bűncselekmény. Ezekből pedig folyik az a további jogi következmény, hogy a felmentés a csendőrség sérelmére panaszolt rágalmazást illetően nem felhatalmazás hiányára a Bp. 326. §. ának 4. pontjára, hanem bűncselekmény hiányára, a Bp. 326. §-ának 1. pontjára lévén alapítandó, a felmentés jogalapjául ez utóbbi pont volt felhívandó. A nevezett két csendőr sérelmére elkövetett rágalmazás tekintetében az elsőbíróságnak a Bp. 326. §. 4. pontjára alapított felmentő ítéletét pedig helyes indokai alapján annál inkább kellett helybenhagyni, inert a fenti megállapítás szerint a felhatalmazás szövegéből és a törvényszakaszok felhívásából is kétségtelen, hogy a felhatalmazás egyedül a csendőrség sérelmére állítólag elkövetett rágalmazás megtorlása végett adatott, de a két csendőr ellen elkövetett rágalmazás megtorolhatása céljából a bűnvádi eljárás szorgalmazására a kir. ügyész felhatalmazást nem kapott. III. A m. kir. Kúria sajtó útján elkövetett, felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt vádolt Sch. G. elleni bűnügyet, amelyben a b.—i kir. büntető törvényszék 1923. évi június hó 12. napján B. XI. 18041/6—1922. szám alatt a b.—i kir. ítélőtábla pedig a kir. ügyésznek fellebbezésére 1924. évi január hó 8. napján 16. B. 12798/8—1923. szám alatt ítéletet hozott, a közvádló, kir. főügyész és a védő részéről használt írásban nem indokolt semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő végzést: 12*