Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 137 amely valóság esetén a nevezett főszolgabíró ellen bűnvádi és fegyelmi eljárás megindításának okául szolgálhatna. A kir. törvényszék ezért: stb. indokolás: .... A kir. törvényszék a vádlott beismeréséből tényként állapítja meg, hogy a rendelkező részben ismertetett tartalmú levelet megírta és Cs. J. s.—i főszolgabírónak elküldötte, megállapítja továbbá, hogy eme levél megírásának indító okát az képezte, miszerint nevezett főszolgabíró vádlottal szemben a főtárgyaláson ismertetett ad 1384/1922. számú véghatározatot hozta, amely szerint nevezett főszolgabíró a vádlottat illetőségi helyére B.—re eltoloncolni rendelte és egyben őt az egész s.—i járás területéről bizonytalan időre kitiltotta. A véghatározat indokát az képezte, hogy vádlott mint agitátor lakóhelyét elhagyva munka és foglalkozás nélkül csavarog, megélhetését nem igazolta és illetve a fentartására szolgáló eszközöket meg nem jelölte. Vádlott fellebbezése folytán ezt a véghatározatot a b.—i alispáni hivatal megváltoztatta, vádlottal szemben a kitoloncolási és kiutasítási kitiltási eljárást megszüntette. A véghatározat indokolása szerint bár az elsőfokú határozat az eljárás adatai szerint indokoltnak és a közrend szempontjából kívánatosnak és így helybenhagyandónak mutatkozik, azonban a határozatot mégis meg kellett változtatni, mert beigazolást nyert, hogy vádlottnak földbirtoka és állandó foglalkozása van. Ezek szerint nyilvánvaló, hogy a kérdéses levél tartalma és az említett elsőfokú véghatározat között az okozati összefüggés meg van. Amikor pedig vádlott levelében azt írja, hogy nem tisztességes ember az, aki hivatalos állásának védelme alatt becsületes embereket gyaláz, ennek az adott esetben más értelmezés nem tulajdonítható, csak is az, hogy sértett mint főszolgabíró hivatali hatalmával visszaélve, törvénytelen módon gyaláz becsületes embereket, minélfogva az eme tényre közvetlenül utaló fenti kifejezésekkel sértettről mint főszolgabíróról, tehát mint közhivatalnokról, hivatása gyakorlására vonatkozólag állított olyan tényt, amely valóság esetén sértett ellen bűnvádi és fegyelmi eljárás megindításának okául szolgálhatna és általában alkalmas arra, hogy sértett hivatali jóhírnevét megrontsa abban a körzetben, amelyben hivatását betölti. Minthogy pedig ezek szerint a sértett sérelme több, mint a