Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 119 hetvenhat) korona bűnügyi költséget egyetemleg, a netán még felmerülendőket pedig külön-külön az államkincstárnak megtérítsék, ezenfelül a Bp. 489. §-a alapján egyetemleg kötelezi a vádlottakat arra is, hogy a sértett részére az ügyben felmerült utánjárási és ügyvédi költség fejében összesen 1.100,000 (egymillióegyszázezer) koronát 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizessenek. Kimondja a kir. ítélőtábla, hogy a St. 40. §-ához képest, az ítéletben megállapított pénzbüntetés és bűnügyi költségért, a biztosítékul letett összeg erejéig elsősorban P. S. kiadó, másodsorban az elítéltek felelősek és amennyiben ezeket az összegeket a biztosíték nem fedezi, illetve az elítéltektől be nem hajthatók, a megállapított összegeket a nevezett kiadótól egyéb vagyonából és amennyiben ez sem lehetséges a Z. nyomdaipar és könyvkereskedés r.-t. nyomdája cégtől, mint a nyomda vállalat tulajdonosától kell behajtani stb. Indokok:... A bűnügyi költségek úgy a sértett részére megállapított költségekre vonatkozó intézkedés az ítélet közzétételére vonatkozó rendelkezés, úgy az anyagi felelősség sorrendjének megállapítása, a rendelkező részben felhívott törvényszakaszokon alapulnak. III. A m. kir. Kúria sajtó útján elkövetett felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt vádolt S. J. és dr. K. A. ellen indított bűnügyet, amelyben a z.—i kir. törvényszék 1923. évi október hó 2. napján B. 628/28—1923. szám alatt a gy.—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak fellebbezésére 1924. évi június hó 21. napján B. 2839/46—1923. szám alatt ítéletet hozott, a vádlottak és védőik részéről használt írásban nem indokolt semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vette és meghozta a következő ítéletet: A m. kir. Kúria a semmiségi panaszokat elutasítja. Ellenben a másodbíróság ítéletének azt a részét mely szerint a sértettnek fizetendő 1.100,000 K utánjárási és ügyvédi költségben a vádlottak közvetlenül és egyedül marasztaltattak, a St. 26. §-a alapján hivatalból megsemmisíti és ezt a marasztalást a Bp. 419. §-a helyett a St. 39. §-ra alapítva kimondja a kir. Kúria, hogy ennek az összegnek a megfizetése is a St. 40. §-a értelmében elsősorban a biztosíték erejéig a vádbeli lap kiadóját, majd egyetemlegesen a vádlottakat, utánuk egyéb vagyona erejéig ismét a kiadót s végül