Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

120 Anyagi jog. ugyanazon lap nyomdatulajdonosát terheli a hivatkozott 40. §-ban meghatározott fokozatos egymásutánban. Egyebekben a másodbíróság ítélete érintetlenül hagyatik. Indokolás stb. Ellenben a másodbíróság ítéletének azt a részét, mellyel a vádlottak a St. 39. és 40. §-ainak mellőzésével közvetlenül és egyedül köteleztettek a sértett utánjárási és ügyvédi költségeinek megfizetésére, a St. 56. §-nak 1. bekezdése alapján hivatalból meg kellett semmisíteni és e tekintetben a Bpn. 33. §-nak első bekezdése értelmében a törvénynek megfelelő ítélet volt hozandó, mert ezek a költségek a fennálló bírósági joggyakorlat szerint a bűncselekmény folytán a sértett részéről szenvedett kár szempontjai alá esvén, ezen kárösszeg megállapítása és az annak megfizetésében való marasztalás a St. 39. §-a alapján volt eszközlendő, mihez képest a szóbanforgó kárösszeg fizetési kötelezettsége a St. 40. §-a 1. bekezdésének 2. tétele és második bekezdése szerinti fokozatoknak megfelelően az ott megnevezetteket terheli. Ezen fokozatok szerint pedig a fizetési kötelezettség a vádlottakra csak másodsorban hárul. A másodbíróság tehát a vádlottak sérelmével mondta ki azt, hogy utóbbiak ezeket a költségeket egyedül tartoznak a sértettnek megfizetni. Minthogy pedig a St. III. fejezetében és tehát a St. 39. §-ban is foglalt jogszabályok megsértése a St. 56. §-a szerint anyagi semmiségi okot képez: ennélfogva ez a semmiségi ok a Bp. 385. §-nak végbekezdése értelmében hivatalból volt észlelendő stb. 806. szám. St. 43. §. A St. 43. §-ában említett sértett fél elnevezés alatt mindig a vádlót kell érteni. A kir. ügyésznek mint közvádlónak a főtárgyaláson tett amaz indítványa, hogy az ítélet indokaival együtt valamely belföldi lapban tétessék közzé, a sértett fél erre vonatkozó kívánatának hiányát pótolja. E. H. 1924. június hó 30-án B. I. 797/1924. szám Elnök: Ráth Zsigmond a m. kir. Kúria másodelnöke. Előadó: Slavek Ferenc kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Polgár Viktor koronaügyészi helyettes. I. A p.—i kir. törvényszék mint büntetőbíróság meghozta a következő ítéletet: D. L. bűnös mint szerző az 1914: XLI. t.-c. 1. §-ába ütköző a 3. §. második bekezdés 1. és 2. pontjai szerint minősülő, a 9.