Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

116 Anyagi Jog. mel vették. V. Gy.-nek pedig, aki a levelet L. által megíratta, ugyancsak a főtárgyaláson tett vallomása szerint — benső kívánsága az volt, hogy a kérdéses cikket leközöljék, bár ezt szóval nem is mondotta. Az ekként kiegészített tényállás szerint a kir. ítélőtábla úgy találta, hogy az elsőfokú bíróság jogi álláspontja törvényszerű volt akkor, amikor vádlottat nem tekintette a St. 37. §-a szerinti szerzőnek. A St. 37. §-a ugyanis kisegítő intézkedés, amely védeni akarja a szerzőt attól, hogy papírra vetett, de közlésre nem szánt gondolatait, amelyekhez mások bármi úton hozzá jutottak, az ő beleegyezése nélkül nyilvánosságra hozzák. Kérdés tárgyát tehát az képezi, hogy lehetett-e ezt a levelet különös felhatalmazás nélkül benső tartalmánál fogva olyannak tekinteni, amelyet írója a nyilvánosság elé szánt. A kir. ítélőtáblának is az a jogi álláspontja, hogy igen. Ugyanis a kérdéses levél ezt a kijelentést tartalmazza „a magyar ifjúság a meg nem alkuvó, törhetetlen, harcos keresztény sajtó mögött áll." Kétségtelen ebből, hogy a levél tartalma a Nép szerkesztőségének különben szóval is tolmácsolt üdvözlésén kívül nemcsak a Nép szerkesztőségének, hanem az egész keresztény sajtónak, tehát a nyilvánosságnak szólt. Jóhiszeműen olvashatta ki tehát a vádlott a levél tartalmából a szerzők közzétételi szándékát. Minthogy tehát a szerzők célzatával visszaélés nem történt, sőt a vádlott a megállapított tényállás szerint a levél íróinak óhaját, célzatát szolgálta a közzététellel: a jelen esetben a szerzők beleegyezése nélküli közzétételről szó sem lehet. Helyesen határozott tehát az elsőfokú bíróság akkor, amikor vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette. Erre való tekintettel a kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Bp. 423. §. 3. bek. értelmében helyesnek talált indokai alapján helybenhagyta. III. A m. kir. Kúria sajtó útján elkövetett izgatás büntette miatt vádolt G. J. ellen indított bűnügyet, amelyben a b.—i kir. törvényszék 1923. évi március hó 21. napján B. XXXV. 16056/6-1922. szám alatt, a b.—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak fellebbezésére 1923. évi június hó 19. napján 14. B. 5575/8-1923. szám alatt