Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

112 Anyagi jog. Az 1923. évi november 22. napjára kitűzött főtárgyalás azonban a vádlott betegsége miatt megtartható nem volt s vádlott 1923 évi december hó 27. napján meg is halt. Ennek folytán a gy.—i kir. törvényszék vele szemben a bűnvádi eljárást megszüntette. Ily előzmények után tétetett folyamatba a bűnvádi eljárás a főmagánvádló indítványára s az elévülési határidőn belül (St. 48. §. 3. bekezdése) a St. 35. §. második bekezdése értelmében ifj. S. M., az említett lap kiadója ellen. H. A védő semmiségi panaszának a Bp. 385. §. 1. c) pontjára alapított része szerint a vádlott ellen nem volt volna bűnvádi eljárás indítható azért, mert a szerző már büntetőjogi felelősségre vonatott. Ez a semmiségi panasz alapos. Az St. 34. és 35. §-aiban előforduló annak a kitételnek, ugyanis, hogy „ha a szerző (szerkesztő) sajtójogi felelősségre nem vonható" nem tulajdonítható olyan értelem, mintha a kiadó csak akkor menekülne a sajtójogi felelősség alól, ha a szerző jogerősen elítéltetett vagy épen büntetését ki is töltötte. Ennek a kitételnek helyes értelme csak az, hogy a kiadó akkor mentesül a sajtójogi felelősség alól, ha ennek elhárítására szükséges törvényes körülményeknek megfelelt, vagyis a szerzőt (szerkesztőt) felelősségre vonás céljából a bíróság rendelkezésére bocsátja még pedig ugy, hogy ő ellene a bűnvádi eljárás tényleg meg is indítható legyen. Nem tesz eleget ezen kötelezettségének a kiadó, ha pl. a szerző ismeretlen helyen, vagy külföldön olyan államban tartózkodik, ahonnan kiadatásnak helye nincs. Jelen esetben azonban a szerző (ifj. Sz. J.) akkor, midőn a cikk miatt az eljárás megindult, sajtójogi felelősségre vonható volt, ellene a vizsgálat el is rendeltetett, sőt ő vád alá is helyeztetett és már főtárgyalás is kitűzetett. Ha az eljárást gyorsabban folytatta volna le a törvényszék s a vádlott ügye nem egyesíttetett volna a K. J. és társai bűnügyével, valószínűleg az elsőfokú ítélet is meg lett volna hozható ifj. Sz. J. ellen, aki csak a cikk megjelenése után több mint egy év múlva halt meg. Tehát a vádlott hibáján, sőt a szerző hibáján kívül is történt az, hogy a szerző ellen (marasztaló) ítélet hozható nem volt. De a