Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog, 109 ügyész fellebbezésére 1922. évi 'február hó 11-én B. 2/1922-30. szám alatt elintézett bűnvádi pert P. J. vádlottnak és védőjének szóval bejelentett semmiségi panasza folytán vizsgálat alá vette és a következő végzést hozta: A semmiségi panaszok elutasíttatnak. A jogerősségi záradékkal ellátott határozatok a Bp. 108. §-a alapján a vádlott felügyeleti hatóságával is közöltetni rendeltetnek. Indokok: A másodbíróság ítélete ellen P. J. vádlott és védője indokolás nélkül, a Bp. 385. §. 1. a), b), c) és 3. pontjaira való puszta hivatkozással jelentettek be semmiségi panaszt. A panaszok azonban minden irányban alaptalanok stb. A Bv. 1. §-a szerinti büntetendő tényálladék megvalósításához ugyanis'nem kívántatik semmi különös sértési szándék, vagy célzat, hanem a rágalmazó tényeknek tudatos állítása vagy mint a jelen esetben azoknak tudatos hírlapi közzététele, már magában véve is kimeríti a Bv. 1. §-ban meghatározott bűncselekmény szándékos elkövetésének tényálladékát. Hogy pedig az adott esetben a vádbeli cikket a vádlott, mint a szóbanforgó időszaki lap felelős szerkesztője tudatosan tette közzé és hogy az abban a cikkben foglalt vádbeli tényállítások a valóság bizonyításának nem sikerülése folytán a Bv. 1. §-ban meghatározott és a Bv. 3. §. 1. és 2. pontjai szerint minősülő rágalmazás vétségének összes ismérveit kimerítik, ahhoz a kir. Kúria megismerése szerint is semmi kétség sem férhet. A kir, ítélőtábla tehát helyesen, a törvénynek megfelelően állapította meg a vádlott bűnösségét, amiből egyben a Bp 385. §. 1. b) pontjára alapított panaszok alaptalansága is következik. A bűnösség kérdésénél hivatalból észleltetett, hogy P. J. vádlott többi vádlott társával együtt csakis a St. 33. §-nak 2. bekezdése szerinti megrendelő szerzőtársként helyeztetett vád alá és hogy a nevezett vádlott felelős szerkesztői minősége csakis az elsőbírósági ítéletben hivatalból akkor került szóba, midőn a kir. törvényszék a vádlottak szerzőségét, illetve azok megrendelő szerzőségét bebizonyítva nem találván, az I—XX. alatti vádlottakat a Bp. 326 §-nak 2. pontja alapján P. J. vádlottat pedig, mint felelős szerkesztőt, a Bv. 16. §-ára való tekintettel a Bp. 326. §. 3. pontja alapján mentette fel a vád alól. A másodbíróság azután P. J. mint felelős szerkesztőt bűnösnek mondta ki a vádbeli bűncselekményben, ellenben a többi vádlott felmentését jogerősen helybenhagyta. 10