Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

110 Anyagi jog. Ebből pedig kétségtelen, hogy a bíróság a felelős szerkesztői fokozatra a Bp. 572. §-ban meghatározott határidő lejárta után terjesztette ki a sajtójogi felelősséget; másrészt pedig a szerzőknek tekintendő megrendelők felmentése után vonta kérdőre P. J.-t mint felelős szerkesztőt, ami az ítélt dolog elvi szempontjából szintén kizártnak látszik. Azonban az adott esetben nem lehet szó a Bp. 572. §-a szerinti késedelmes felelősségáthárításról, mert hiszen P. J. vádlott többi társával együtt mint megrendelő szerző már kezdettől fogva felelősségre vonatott, sőt vád alá is helyeztetett. Az ő cselekvőségében pedig bennefoglaltatott nemcsak a felmentés tárgyául szolgált megrendelő szerzőtársi tevékenység, hanem az a további cselekménye is, hogy ő, mint felelős szerkesztő, a vádbeli cikket közzé is tette. A bíróság tehát ezt a vádlottat a történeti cselekménynek őt már eredetileg is terhelő ezen utóbbi részeért joggal vonhatta felelősségre a St. 35. §-a alapján, midőn az ő és társainak megrendelő szerzői minőségét megállapítani képes nem volt és midőn a nevezett vádlott, mint felelős szerkesztő, a tulajdonképeni szerző megnevezését megtagadván, ez utóbbi az ismeretlen volta miatt felelősségre vonható szintén nem volt Itt tehát voltaképen nem is történt felelősségáthárítás, hanem a szerző ismeretlen volta folytán a felelős szerkesztőnek a törvény rendelkezése alapján esedékessé vált feleletrevonása. Ami azután az ítélt dolog (res judicata) elvét illeti, az az adott esetben csak látszólagos akadálya a legközelebbi fokon felelős személy, vagyis P. J. feleletrevonhatásának, mert hiszen a megrendelő szerzőtársakat nem az ügy érdemében, vagyis nem a bűnösség kérdésében mentették fel az alsóbíróságok, hanem merőben alaki kérdésben, vagyis azért kellett őket felmenteni, mert kiderült, hogy ők nem valódi szerzők. Már pedig ez a körülmény a St. 33. §-nak 3. bekezdése értelmében egyáltalán nem mentesíti a felelősség alól a legközelebbi fokozatot még akkor sem, ha mint a jelen esetben történetesen ítéletben mondatott is ki, hogy a bejelentett vagy önként jelentkező szerzők nem a valódi szerzők. Mindezekre való tekintettel tehát P. "j. vádlott helyesen a törvény megsértése nélkül vonatott felelősségre mint felelős szerkesztő stb.