Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 105 tában az 1914: XIV. t.-c. 32. §-a alapján arra a megállapodásra jutott, hogy aki az 1914: XIV. t.-c. (St.) 2. §-ában meghatározott sajtótermékben állit olyan tényt, mely alkalmas a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülésének csorbítására vagy hitelének sértésére és ez a tény valótlan, az az 1921: HL t.-c. 7. §-ának első bekezdésébe ütköző sajtóvétséget követett el. Miként ugyanis a m. kir. Kúria ennek a határozatnak indokolásában kifejti, - a bíróság megítélésének keretébe tartozik annak a megállapítása, hogy az a közlemény, melyet a vádlott sajtó útján hozott nyilvánosságra, valóban olyan-e, mintaminőt az 1921 : III. t.-c. 7. §-ának első bekezdése a benne meghatározott vétség tényálladékához megkíván; vagyis, hogy a vád alapjául szolgáló sajtótermék foglal-e magában tényállítást, alkalmas-e ez a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülésének csorbítására vagy hitelének sértésére s az állított tény valótlan-e ? S ha a bíróság ezen kérdések mindegyikére igennel felel s ekként az 1921: III. t.-c. 7. §-ának első bekezdésébe ütköző vétség minden tényálladéki ismérvét, köztük az állított vagy terjesztett tény valótlanságát is megállapítja, ebben az esetben ezen vétség tényálladékát maga a sajtótermék tartalma foglalja magában, tekintet nélkül arra, hogy a bíróság ezt a meggyőződését magából a sajtótermékből, köztudomásból avagy más, habár a sajtótermék keretén kívül álló bizonyítékokból, tényekből merítette. A m. kir. Kúria utóbbi határozatának indokolása szerint ugyanis a valótlanság megállapításának módja tisztán a bizonyítás keretébe tartozik; s tekintettel arra, hogy sem az 1914: XIV. t.-c. (St.) 32. §-a, sem más törvényhely nem írja elő, hogy a sajtóterméknek magában kell foglalnia azokat a bizonyítékokat is, amelyekből a bíróság a valótlanságot megállapítja, a bizonyítás módja nem befolyásolhatja annak a megállapítását, hogy a vád alapjául szolgáló sajtótermék tartalma valótlan tényállítást foglal magában. A m. kir. Kúria szóbanforgó határozata szerint tehát tévedett .a kir. ítélőtábla, midőn az elbírálása alatt levő ügyben, noha a bűnösség megállapításának alapjául vett tényállítást, mely ugyanazon kitételekkel van benne a vád alapjául szo lgáló sajtótermékben is, valótlannak ismerte fel, mégis arra a következtetésre jutott, hogy az 1921 : III. t.-c. 7. §-ának első bekezdésében meghatározott vétség azért nem lehet sajtóvétség, mert szerinte ennek egyik tényálladéki