Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

106. Anyagi jog. ismérve, t. i. az, hogy az állított tény valótlan, magából a sajtóközlemény tartalmából nem tűnik ki, hanem külön bizonyításra szorul, miért is ezt az ismérvet a sajtótermék tartalma nem is foglalja magában. III. Ezek szerint a m. kir. Kúriának most ismertetett két határozata a fentebb megszövegezett kérdésre vonatkozóan teljesen ellentétes elvi alapon nyugszik, az 59200/1912. I. M. számú rendelet 1. §-ának 2. pontja értelmében tehát jogegységi döntvény hozatalának szüksége merült fel. IV. • A m. kir. Kúria jogegységi tanácsa az elébe terjesztett fentebbi elvi kérdést akként döntötte el: hogy az 1921:111. t.-c. 7. §-ának első bekezdésébe ütköző vétséget az 1914: XIV. t.-c. (St.) 32. §-a értelmében sajtó útján elkövetett vétségnek kell minősíteni, ha a magyar állam vagy a magyar nemzet megbecsülésének csorbítására, vagy hitelének sértésére alkalmas valótlan tényt sajtótermékben állítják vagy terjesztik. Annak a meghatározásánál ugyanis, hogy valamely bűntett, vétség vagy kihágás sajtó útján elkövetett büncselekmény-e, egyedül az 1914: XIV. t.-c. (St.) 32. §-a lehet irányadó. Már pedig a' sajtó útján elkövetett bűncselekmény fogalmához az 1914: XIV. t.-c. (St.) 32. §-a csupán azt kívánja meg, hogy ennek a bűncselekménynek tényálladékát a sajtótermék magában foglalja; azt azonban egy szóval sem írja elő, hogy ama bűncselekmény ismérvei, avagy azoknak akár egyike is magából a sajtótermékből félreérthetetlenül ki is tűnjék. Ez pedig lényeges különbség, mert a bűncselekmény valamelyik tényálladéki elemét a sajtótermék tartalma magában foglalhatja anélkül is, hogy abból az a tényálladéki ismérv nyomban ki is tűnnék. Aki tehát a sajtó útján elkövetett bűncselekmény e minőségének megállapításához ez utóbbi körülménynek, mint lényeges feltételnek szükségességét is vitatja, az ahhoz többet kíván, mint amennyit a törvény előír. A sajtó útján elkövetett bűncselekmény fogalmának az 1914: XIV. t.-c. 32. §-ában foglalt határozott s világos meghatározását véve tehát alapul, abból nyilvánvaló, hogy mindenkor sajtó útján elkövetett bűncselekménynek minősítendő a bűntett, vétség vagy kihágás, ha annak összes tényálladéki ismérve anélkül, hogy ezek