Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

86 Anyagi jog. több, annál jobb. IV. K. király pedig határtalanul ingatag, gyönge emberként állítja az olvasó elé, akit a hosszú haj rövid ész vezetett. Kétszínűséget és más jellembeli fogyatkozásokat is tulajdonit neki. Azt állítja róla, hogy becsületszavát megszegve, szököt meg Svájcból. Nyilvánvaló, hogy a most idézett kitételek túlmennek a tárgyilagos történelmi kritika határain. Ezekkel a cikk írója a két halott jellembeli kifogástalanságát, valamint erkölcseik integritását vonja kétségbe. Ezzel pedig emléküknek megbecsülésre méltó volta válik kétségessé az olvasó előtt. így tehát a vádlott szavai sértik a kegyeletnek a két halott irányában fennálló általános érzését. Mindez magában foglalja néhai L F. J. és IV. K. emlékének a Bv. 22. §-a alá eső meggyalázását. Ennek a megállapításával kapcsolatban tisztázni kellett azt is, nincs-e a most körülírt bűncselekmény megtorlásának valamely más akadálya. Ugyanis a Bv. 23. §-a szerint a meghalt embernek vagy emlékének meggyalázása miatt rendszerint magánindítványra indítják meg az eljárást, amely magánindítványra kizárólag az előd, a gyermek, az unoka, a testvér és a házastárs jogosult. Az eljárás megindítását illetően egyebekben ugyané §. szerint a Bv.-nek 9—12. §-aiban foglalt rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. így figyelemmel kellett lenni arra, hogy magánindítványt senkisem terjesztett elő: a vádat a kir. ügyész képviselte az egész eljárás során. Azonban ez a körülmény a jelen esetben nem gátolja a vádlottnak a Bv. 22. §-a alapján való felelőségre vonását. Nem gátolja pedig következő okokból: A meghalt embernek vagy emlékének meggyalázása külön fajtája a Bv.-ben meghatározott bűncselekményeknek, amelyabecsületsértéstől és rágalmazástól a sértés tárgya és annak elkövetési módja dolgában lényegesen különbözik. Ehhez képest a Bv. a meghalt embernek vagy emlékének meggyalázására vonatkozó büntető rendelkezéseket önálló külön fejezetbe is foglalta. Ebből az következik, hogy — ha a törvény parancsoló intézkedést nem tartalmaz — akkor a Bv.-nek az élő ember sérelmére elkövetett becsületsértés, vagy rágalmazás vétségét illető rendelkezéseit a meghalt embernek vagy emlékének meggyalázásánál csak annyiban lehet alkalmazni, amennyiben a Bv. 22. §-ában körülírt