Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 83 Btk. 141. §-ának 2. bekezdése alá eső két vétség címén, vagyis a királyi ház két tagja megsértésének a vétségei címén emelt vádját arra alapította, hogy I. E. J. és IV. K. törvényes királyai voltak Magyarországnak, akik az uralkodói jogok teljességét tényleg és valósággal gyakorolták. Alapította továbbá e vádját arra a bírói gyakorlatra, mely szerint a meghalt király emlékének meggyalázása a Btk. 141. §. 2. bekezdésébe ütköző vétségnek: a királyi ház tagja megsértésének tényálladékát valósítja meg. A kir. törvényszék előtt nem ösmeretlen ez a bírói gyakorlat, melynek — e gyakorlat jogi feltételeinek meglétében — ezúttal sem kívánna ellentmondani. Annálkevésbbé tenné meg ezt, mert a szóbanforgó törvénymagyarázattal a bírói gyakorlat annak a magyar közfelfogásnak adott kifejezést, mely a király személyének az ő halála után is megkülönböztetett tiszteletet és ennek megfelelő védelmet követelt. Már pedig a kir. törvényszéktől teljesen távol áll az, hogy a királyság ősi intézményéhez való ragaszkodást és a királynak halála után is különös megbecsülését kifejező ezzel a közfelfogással, illetve bírói gyakorlattal szembehelyezkedjék. Azonban a kir. ügyész által fölhitt ennek a bírói gyakorlatnak a közjog szempontjából más törvényes állapot felelt meg, mint amelyet a jelen esetben kell a kir. törvényszéknek szeme előtt tartania. Amikor ugyanis a szóbanforgó bírói fölfogás kialakult és megállapodott, akkor az a ház, melyből a megsértett elhalt király származott, az utóbbinak életében is, halála után is, valamint az ő megbántása idején is állandóan birtokában volt trónöröklési jogának. Vagyis annak a királynak a háza a királynak halála után történt megsértésekor is trónörökösödésre jogosult királyi ház volt, annak közjogi állásában változás nem állott be. Most azonban más a helyzet a magyar közjog szempontjából. Most nem áll az, hogy a királyi háznak, mely I. F. J. és IV. K. királyokat adta Magyarországnak, ugyanaz a közjogi helyzete volt e királyok megsértése időpontjában, mint ami volt e királyok uralkodása idején. Ugyanis az 1921 : XLVII. t.-c. kimondotta, hogy IV. K. király uralkodói jogai megszűntek (1. §.) — kimondotta továbbá, hogy az 1723:1. és II. t.-c.-ben foglalt pragmatica sanctió és minden egyéb jogszabály, mely az ausztriai ház (Domus Austriaca)