Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog. 73 mert ez a vétség a Bv. törvény 9. §. 6. pontja szerint felhatalmazásra, hivatalból üldözendő és erre a jogosult hatóság a felhatalmazást megadta. Mindezek dacára az alsóbbfokú bíróságok a vádlottat az ellene e miatt emelt vád alól a Bp. 326. §. 4. pontja alapján felmentették és pedig a kir. ítélőtábla ítéletének indokolása szerint azért, mert Sch. 0. dr. kir. törvényszéki orvos akkor, amikor a vádlottat a kir. törvényszéki elnök felhívása folytán egészségi szempontból megvizsgálta, sem közigazgatási, sem igazságszolgáltatási hatósági teendőt nem végzett és így a Btk. 461. §-ban meghatározott közhivatalnoknak nem tekintendő; a magánindítvány pedig hiányzik. Ez a felfogás azonban téves. A kir. törvényszéki orvos ugyanis a Btk. 461. §-ában megállapított fogalom-meghatározás szerint közhivatalnoknak tekintendő, mert, mint a bíróságoknak és igazságügyi hatóságoknak a m. kir. igazságügyminiszter által kinevezett és működéseért fegyelmi felelősséggel tartozó állandó segédszerve, az igazságszolgáltatás körébe eső közügyet lát el és így szolgálatánál, de esetről esetre kapott különös megbízatásánál fogva is igazságszolgáltatási hatósági teendő teljesítésére van kötelezve. Sch. O. dr. kir. törvényszéki orvosnak az az eljárása, mely szerint a kir. törvényszéki elnök megbízásából a vádlottat egészségi szempontból megvizsgálta, az igazságszolgáltatás körébe eső közügy, tehát igazságszolgáltatási hatósági teendő volt. Mindezeknél fogva a m. kir. Kúria az alsóbbfokú bíróságok ítélete idevonatkozó részeinek megsemmisítésével a vádnak J. F. dr. és Sch. O. dr. sértetteket illető részére nézve is a törvénynek megfelelő ítéletet hozott, stb. 797. szám. A távbeszélő üzletszabályzat tiltja a távbeszélőn hallott beszélge- Btk. tésnek mással való közlését. A „más" alatt a hivatali személyzet tagjai is értendők. A Btk. 479. §-ának tényálladékához nem tartozik az ártalom tényleges bekövetkezése, elég, ha a közlés akár az állam, akár magános érdekének ártalmára szolgálhatott. E. H. 1924. évi június hó 18-án B. III. 882/1924. szám. Elnök: Magyar István kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Geszti Andor kir. kúriai bíró. Koronaügyészség: Aczél Imre koronaügyészi helyettes.