Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

72 Anyagi jog. olyan véleményt adott, amilyent az elnök kívánt és nem olyant, amely a megvizsgált állapotának megfelelő, vagyis az 1914 : XLI t.-c. 9. §. 1 — 5. pontja alá nem eső állami szolgálatban álló közhivatalnokról hivatásának gyakorlására vonatkozó oly tényt állított, mely valóság esetében az illető ellen bűnvádi vagy fegyelmi eljárás megindításának oka lehet. Ezért a m. kir. Kúria a vádlottat az 1914 : XLI. t.-c. 3. §. második bekezdése és a Btk. 102. §. alapján, a Btk. 92. §-a alkalmazásával, az alsóbbfokú bíróságok által W. K. dr. sérelmére elkövetett cselekményért kiszabott büntetésen felül, az 1892 : XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározott célra, a gy.—i kir. ügyészségnél 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő a behajthatatlanság esetében az 1921 : XXVIII. t.-c. 5. §-a alapján kétszáz (200) koronánként egy (1) napi fogházra átváltoztatandó hatezer és hatezer (60006000) korona fő, valamint négyezer és négyezer (4000-4000) korona mellékbüntetésre ítéli; azonban a Bn. 1. §-a alapján három (3) évi próbaidőre, ezeknek a büntetéseknek a végrehajtását is felfüggeszti. Egyebekben a m. kir. Kúria az alsóbbfokú bírósági illetékeket nem érinti. Indokolás:. ... Alapos a kir. főügyész semmiségi panaszának az a része is, melyet a miatt jelentett be, mert a Sch. O. sérelmére elkövetett cselekmény nem minősíttetett hivatalból üldözendőnek s ezen vád alól a vádlott indítvány hiányában — felmentetett. Az elfogadott tényállás szerint ugyanis a vádlott a fegyelmi ügyének tárgyalásán Sch. O. dr. kir. törvényszéki orvosról akként nyilatkozott, hogy az orvosi bizonyítványokban betegségét s annak gyógytartamát illető eltérések okát abban látja, hogy elnöke a törvényszéki orvossal megvizsgáltatását megelőzően beszélt s így az ő esetében is az történt, ami történni szokott, hogy a törvényszéki orvos oly véleményt adott, amilyent az elnök kívánt és nem olyant, amely a megvizsgált állapotának megfelelő. A kir. törvényszéki orvosra tett ez a kijelentés nyilvánvalóan közhivatalnokra és pedig a közhivatalnok hivatásának gyakorlására vonatkozó oly tény állítása, mely valóság esetében ellene bűnvádi vagy fegyelmi eljárás oka lehet, pedig a vádlott védelme érdekében nem volt erre sem szükség. Nem hiányzik e cselekmény üldözhetésének feltétele sem,