Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

68 Anyagi Jog. miségi okból a Bpn. 33. §-ának első bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a vádlottak főbüntetésére kihatólag megsemmisíti, — E. J. és E. J. vádlottakat mint 'a Btk 70. §. szerinti tetteseket a terhükre megállapított bűncselekményeken felül, azokkal a Btk. 96. §-a szerint való halmazatban állóan bűnösnek mondja ki az 1888. évi XXXI. t. c. 12. §-ában foglalt rendelkezés következtében a Btk. 439. §-a alá eső, az 1912. évi LXIII. t.-c. 25. § a szerint bűntettként büntetendő, de a Btk. 92. §-ának alkalmazása folytán a Btk. 20. §-a szerint minősülő két távbeszélő megrongálásának vétségében és ezért, valamint a kir. ítélőtábla ítéletében hivatkozott egyéb bűncselekmények miatt is a már ott felhívott törvényhelyeken felül a Btk. 92., 20., 439. és az 5340/1924. M. E. sz. rendelet 4. és 7., végül az 1912. évi LXIII. t.-c. 21. §-ainak felhívásával összbüntetésül egyénenként a foganatbavételtől számítandó 5 hónapi (öt hónapi) fogházra, mint fő és 15 (tizenöt) nap alatt végrehajtás terhe mellett a m. kir. kincstárnak fizetendő 100.000 (százezer) korona pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítéli stb. Indokolás: Az irányadó tényállás szerint E. J. és E. J. vádlottak két időközileg és helyileg is különböző alkalommal a távbeszélő sodronyát elmetszvén, azokat jogtalanul eltulajdonították. E tényállás alapján az alsófokú bíróságok a szándék egyoldalúságára vonatkozó téves felfogásból kiindulva csupán a lopás ismérveit állapították meg és a vádlottakat nem mondották ki bűnösnek — a vád részéről fennforogni vitatott — távbeszélő rongálásának a kivételes törvény szigora alá eső két bűntettében. Az alsófokú bíróságok jogi álláspontja ugyanis az volt, hogy a Btk. 439. §-a alá eső bűncselekmény csupán abban az esetben létesül, ha a vádlottak szándéka kifejezetten és kizárólagosan a rongálásra irányul, az adott esetben pedig csak eltulajdonítási szándékról lehet szó. • E jogi döntés téves. A Btk. 439. §-ába ütköző bűncselekmény ugyanis létrejön e különlegesen kifejezett rongálási szándék hiányában is, ha a tettes szándékosan olyan cselekményt követ el, mely által rendes értelmű embertől beláthatóan a távírda, illetve a távbeszélő használhatósága félbeszakíttatik vagy gátoltatik. Már pedig a vádlottak — a valóknak elfogadott tények szerint — a lopást akként követték el, hogy a huzalokat harapófogóval