Büntetőjogi határozatok tára. VII. kötet (Budapest, 1927)

Anyagi jog 67 6.500 K. értékben, 1923. december 1-én 400 méter hosszú darabot 17.000 K. értékben azon célból vettek el, hogy azokat jogtalanul eltulajdonítsák s ezáltal <s távirdát háború idején szándékosan megrongálták, stb. A kir. törvényszék tényként megállapította : 1.) az E. J. és E. J. beismerése alapján azt, hogy 1922. június hó 8-án Gy. és M. között amikor az úton haladtak, a telefon-vezetékről leszakadt két szál drótot pillantottak meg. Hazamentek, magukkal hozták a bűnjel harapófogót s úgy a leszakadt 2 szál huzalt, majd a póznára felmászva onnan is 2 szál drótot a harapófogóval együttesen levágtak s azt haza vitték. Ez a drót kb. 400 m. hosszú s 4—5 kg súlyú volt. 1922. december 1-én ugyancsak M. és Gy. között a póznára felmászva, ugyancsak együttesen 8 kg-nyi telefonhuzalt vágtak le a harapófogó segítségével s ezt haza vitték s elrejtették stb. E. J. és E. J. vádlottakat a Btk. 439. §-ba ütköző s az 1912: LXIII. t. c. 21. §-a szerint minősülő távíró megrongálása bűntettének vádja alól — tekintettel arra, hogy e cselekmény exteriuma a szándékos megrongálás s illetve az, hogy a szándék egyenesen megrongálásra irányuljon, már pedig nyilvánvaló, hogy a vádlottak szándéka a huzalok eltulajdonítása volt, — a Bp. 326. §. 1. p. alapján fel kellett menteni stb. II. A gy.—i kir. ítélőtábla a kövekezően ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét E. J., E. J. és Sz. Gy. vádlottak felmentésére vonatkozó egyedül fellebbezett részében helybenhagyja, stb. III. A kir. Kúria a lopás bűntette miatt E. J. és társai ellen indított bűnügyet, amelyben a gy. — i kir. tövényszék 1923. évi október hó 17. napján B. 397/11-1923. szám alatt, a gy.—i kir. ítélőtábla pedig a közvádlónak fellebbezésére 1924. évi május hó 7. napján B. 240/14-1924. szám alatt ítéletet hozott, a kir. főügyész részéről bejelentett és a koronaügyész által fenntartott semmiségi panasz folytán vizsgálat ajá vette és meghozta a következő ítéletet : A m. kir. Kúria a közvádló semmiségi panasza folytán mindkét alsófokú bíróság ítéletét E. J. és E. J. vádlottakat a vád alól felmentő részében a Bp. 385. §. \. a) pontjában meghatározott sem-