Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

22 Anyagi jog. is, mert a lelki ráhatások és a lelki befogadásoknak absolut szabálya nincs. Ezen elvből kiindulva, a jelen esetben megállapítható, hogy K. A. özv. M. J.-néval szemben akarat-gyenge ember volt, aki ennek a rajongásig szeretett nőnek befolyása alatt állott, azt tett, amit az akart, mert csak egy vágya volt, hogy a nőt bírhassa. A nő hatása vádlott társára annyira erős és kétségtelen, hogy az alsóbíróságok ténymegállapítása szerint még az eljárás során is a nő jelenlétében arra terhelő vallomást nem tesz, ilyenre csak távollétében merészkedik. Ezt az akarat-gyenge embert az ölés véghezvitelétől két ízben csak hajszál választotta el — de visszalépett, mert önmagában — a nő távollétében — nem volt lelki ereje, félt, elvesztette bátorságát, amely csak akkor tért vissza és vert benne gyökeret, mikor az asszony lenézően a férfiasságát vonta kétségbe. Akkor erre a behatásra szedte magát össze, s egy kis borral is erősödve, végrehajtotta a maga és a nő tervét, amelyet a nő erkölcsi ereje, befolyása nélkül talán sohasem valósított volna meg. Ezen és nem más alapon kell fontolóra venni azt, hogy a nőnek a férje elpusztítására való vágya, ennek a kérdésnek gyakori megbeszélése, a tervek helyeslése, a K. A.-ban dolgozó félelem gúnyolása, férfiasságának lekicsinylése mily lelkihatásokat váltottak ki az olyan érzéki szerelemtől elvakult, akarat-gyenge, de az asszony kegyeire áhítozó emberben, mint amilyen K. A. volt, — s akkor lehetetlen más eredményre jutni, mint arra, hogy az asszony tudta mikép ő uralkodik az emberen, vezette őt ahogy jónak látta s elvégeztette vele lassan és szépszerével azt, amit akart, mert akarat tekintetében K. A. engedelmes, — de félénk, gyarló szolgája volt csak özv. M. J.-nénak. Hogy a férj halálát K. A. is akarta, az az asszony részéről jött reábírás lehetőségét ki nem zárja, mert a reábírás fogalmának nem kelléke, hogy a felbujtó lelki ráhatása az elhatározás kizárólagos oka legyen, csak az kellék, hogy ez a ráhatás az elhatározást előidéző motívumok egyike legyen. A tettes hajlandósága a bűncselekmény elkövetésére a felbujtás megállapítását nem teszi lehetetlenné, ha a rábírás oly értelmi működés formájában jelentkezik, amely a vágyat elhatározottá fejleszti és megérleli, s így a tettest olyan cselekvésre veszi rá, amelyet az a vágynál, a gondolatnál