Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

Anyagi jog. 23 maradva nem fejtett volna ki. Nemcsak az felbujtó, sőt nem is mindig az a felbujtó, aki a bűncselekmény elkövetésére az első impulsust adja, hanem az, aki akár egyedül, akár más társuló körülményektől segítve a tettes akaratát odahajlítja, hogy az a kívánt bűncselekmény elkövetését elhatározza s véghezvigye. Mindezek gondos mérlegelése után a kir. Kúria arra a meggyőződésre jutott, hogy özv. M. J.-né cselekvése, magatartása, értelmi működése, az ingadozó tettes ölésre irányuló akaratelhatározásának, ha nem is egyedüli, de fő és döntő tényezője volt. S mert maga is akarta férje megölését, célzatosan élesztgette, erősítette a tettes akaratelhatározását, s mert tudta, hogy a tettes terve a gyilkosság bűntettét megvalósítja, ezt a terve a tettesre való befolyása erejének teljes tudatában megfelelő értelmi ráhatással meg is valósíttatta vele: Özv. M. J.-né vádlott bünrészessége mindezeknélfogva nem bünsegédség, hanem a gyilkosság bűntettére való szándékos felbujtás, azért kellett a jelen ítélet rendelkező része szerint határozni. 590. szám. A vádbeli kötelességszegésre elhatározott közhivatalnok jutni- Btk. 69. §. mazásá bűnsegédi bűnrészesség és nem felbujtás; mert a tettesben az ^'Q^'RS elhatározás már meg volt, arra őt tehát reábírni nem kellett. Minthogy azonban a tettes elhatározása a kézhez veendő jutalomtól volt feltételezve, a jutalom adása a kötelesség szegést előmozdította. E. H. 1916. évi szeptember 7.-én B. IV. 3497/1916. sz. Elnök: Vargha Ferencz kir. kúriai tanácselnök. Előadó: Tahi Mihály kir. kúriai bíró. Koronaügyészség : Halász Lajos koronaügyészi helyettes. í. Az u.—i kir. törvényszék a következőleg ítélt: I. P. K. vádlott községi rendőrvezető bűnös a Btk. 467. §-ába ütköző és ugyanazon §-a szerint minősülő egyrendbeü megvesztegetés bűntettében, amelyet úgy követett el, hogySz.—n 1915. szeptember havában Sz. Gy.-től kapott 20 K. ajándékért Sz. Gy. korcsmárost a záróra be nem tartása miatt fel nem jelentvén, hivatali kötelességét e mulasztása által megszegte. II. Sz. Gy. vádlott korcsmáros bűnös a Btk. 470. §-ába ütköző és ugyanazon §-a szerint minősülő egy rendbeli megvesztegetés vétségében, amelyet úgy követett el, hogy Sz.—n 1915. évi szeptember havában P. K. községi rendőrvezetőnek avégett, hogy