Büntetőjogi határozatok tára. VI. kötet (Budapest, 1926)

Anyagi jog. 21 vonatkozó elsőbírósági ítéletet helybenhagyva, özv. M. J.-né cselekményét nem felbujtói, hanem csak bünsegédi bünrészességnek minősítette, s ezért özv. M. J.-nét 12 évi fegyházra ítélte. A kir. ítélőtábla özv. M. J.-né cselekményét helytelenül minősítette. E tévedés első oka abban van, hogy a kir. ítélőtáblai ítélet a reábírás fogalmát az ölési gondolat kinek agyában történt fogantatásával téveszti össze. E tévedésnek következménye, hogy fősúlyt helyez az ölési eszme adójára, s tényként mégis megállapítja, hogy az eszme, a gondolat, s az utolsó terv mind K. A.-tól ered — ami pedig nem is külvilági történés, külső esemény, tehát nem is lehet elsődleges tény, hanem csak tényekből vont lélektani következtetés egy oly benső lelki történésről, amely érzékeink alá nem esik. De feltéve és elfogadva azt, hogy a gondolat, a terv K. A.-tól ered, az még nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy K. A-nak az ölésre való elhatározását mégis csak özv. M.-né idézte elő, mert a gondolattól a tettre kész elhatározásig a jelen esetben nagy volt az út, s a felbujtó az, aki ezen az úton személyiségének ismert és tudatosan kihasznált nagy befolyásával, kiszámított magatartásával, célzatos nyilatkozataival, vágyó megnyugvásával, akaró helyeslésével, buzdító gúnyjával és más sokféle módon gyakorol döntő befolyást a tettes ölési elhatározására. A kir. Kúria úgy találja, hogy özv. M. J.-né egész ténykedése nemcsak könnyítette, előmozdította, támogatta és ébrentartotta K. A.-nak ölésre való elhatározását, — hanem ezen elhatározás létrejöttének, megerősödésének, s ölési cselekvésben való realizálódásának döntő tényezője volt. S a kir. ítélőtábla téves minősítésének második oka, hogy özv. M. J.-né tevékenységének, szellemi ráhatásának e döntő erejét a gondolat forrásának előtérbe állításával, másodrangúnak nézte, lélektani erejét, hatását s ezzel jogi jelentőségét félreismerte. A bűncselekmény elkövetésére való reábírás kérdése ugyanis minden esetben azon viszony alapján mérlegelendő és tisztázandó, amely a felbujtó és felbujtott között fennáll, mert csak e viszonyából kiáramló erőknek egyoldalon való egyéni energiája és a más oldalon való érvényesülése adhatja hü képét a befolyásnak és a lelki ráhatás mértékének. Szóval gondos egyéniesítés keli e helyütt